ne kérdezz, nem válaszolok

Ha össze akar dőlni a világ, hát dőlön össze minden!
Jut eszembe 21 éves vagyok, Amerikában már legálisan ihatok.
De majd az is eljön, vagy megyek én. 
Most csak vagyok az ágyban, hajam szétdobva, lábam keresztben, monoton utcazaj és esti lámpa fénye esik hajam végeire. Ez a nyugalom.
Ezt szeretem. De nem. Nem tudok a seggemen ülni és nyugalmat nevelni.
Én olyan vagyok, mint az örökmozgó. Örökké csak mennék a világba meg vissza, látni akarok minden apró résen át egy másikat, érezni az összes város furcsa illatát reggel, meg nyáron este, meg ahogy a parfümömbe egy egész emléksorozat olvad, magába zárva, hogy majd egyszer kinyitom és mindent újraéljek. Egy elmondhatatlan érzés az utazás nekem.
Olyankor már mit sem ér a nyugalom.

https://youtu.be/MB06B5xYwII

I give U everything.

Mindent neked adok.

MINDENT NEKED.

Mindent, amit érzek.

Minden, amit a szemedbe nézve magamból látok, az mind a tiéd.

Minden más is bennem, amit még én sem látok.

Még ha megszabadulnék minden gondolatomtól, te ott maradnál akkor is, mert nincs más , csak te, te, te.

Az egyetlen, akivel minden más apróvá válik.

Belemásznék a fejedbe, hogy lássam azt a zűrzavart, amit én okoztam.
De nem lehet. Megőrülök mindentől, ami nem te vagy.
Amikor az a hatalmas falióra folyamatosan kattog.
Szinte már beleépül a fejembe a hangja és nem hagy.
Kattog.. kattog.. kattog.
És már fáj.

Hogy nem tudod.

Born to be a citizen.

Furcsán szép színűre festett felhők színezik a várost, nem tudom.. olyan szép és illatos. 

Mert Pest illat van. Olyan esőtől tiszta város illat.

Olyan Nap nélkül lemenő Nap.

Szeretem, a busz nyitott ablakán arcomba csapó levegőt.

Meg szeretem, hogy Pest.

Olyan vagyok, amit a természetem megenged nekem.
Természetellenesen önmagam. Mindenáron.
Néha eszembe jutnak hiányzó pillanatok és meglévő boldogságok.
És hogy néha elveszetten bolyongok, ha becsukom a szemem és kihunyt fényeket látok az utam során.
Mintha az univerzum közepén álldogálnék rendellenesen vonzódva a csendhez körülöttem.
Kézzel fogható semmi. Ami engem csalogat.
És olykor kézzel megfoghatatlan senki. Bárcsak az lennél néha.
Utálom, hogy menő modellgénjeid vannak.
De azt tudom, hogy ezer százalékban, mindenhogyan megbízhatok benned.
Tudom. Hogy én vagyok az egyetlen.
A legjobb érzés a világon.

 

The most important.

Elköltözött az agyam a fejemből a tiedbe, elvetted az eszem és még mindig nem találom magamnál.

Nálad felejtettem, azóta is nálad van.

Még azt is hallom, ahogy a gondolatok össze- vissza járkálnak itt bent, kopognak és nem bírnak magukkal, nem hagynak aludni.

Szüntelenül csak Te Te Te.

Írnék, de nem megy.

Írtam volna, de nem ment.

De írok majd, ha menni fog. 

Ha rajtad kívül más is majd az eszembe jut, az hogy 'más szó', mint a 'valami' vagy minden, ami nem Te vagy.

Szeretlek.