Csak azért vesszük észre, hogy változott, mert már rég nem találkoztunk, beszélgettünk, meg ilyenek.. azt hisszük, már nem ismerjük.. de néha nem árt a felszín alá nézni. Elmélyülni.. rájönni: Jéé! Ez még mindig ugyanaz.
Volt egy mesekönyv, egy igazi történet. Voltatok ti, rám találtatok, magatokkal húztatok, megvigasztaltatok, segítettetek, megnevettettetek, annyi őrültséget csináltunk. Titkaink voltak. Szerettetek. Mostanra minden elhomályosodott. Ködösen látom az egészet.. minden véget ér.
Várni valamire, amiről azthittem, soha nem lehet már újra az enyém. Amikor úgy éreztem, hogy a világ egy teljesen másik verziójában élek. Fagyosan. Belül. A lelkem fázott csak.. és a pici szívem..
Talán igaza van és tényleg álomvilágban élek.. biztos lenéz ezért, mint sokan mások is gondolom.. de legalább a barátaim megvannak és mindig is megvoltak.
Szeretem az életem.. szeretek az lenni, aki vagyok. Kloo.
*
-Valahol van egy hely, ami gyönyörű. Tele van színes virágokkal, a madarak éneke és méhek zümmögése ad életet a csendbe. Néha, amikor egy kis kikapcsolódásra vágyok messze a várostól.. szívesen megkeresném.
-Tudom, hogy milyen helyre gondolsz. Neked való nagyon is.. de olyan, csak a fejedben létezik. A TE világod.