Ne félj. Nem minden mérgezés olyan fájdalmas. Túl azon.. tollpehelynek érzed magad. Igen. Én éreztem már. Ha belegondolok, hogy mi lett volna ha... akkor.. az lett volna.
Próbálok jól írni. Szóval.. vannak azok a barátok, akiknek a szemében egy jóságos tündér vagy. Még akkor is ha megölsz valakit, még akkor is ha hibázol, még akkor is ha ... bármikor. Szeretnek. Mert ez a dolga egy barátnak. Még akkor is, ha elcsúszol a jégen és úgy, hogy az már filmbe illően.. hát cink. De vicces. Holnapra lila foltjaim lesznek.
Erős vagy, mert felvágtad az ereidet? Azt gondolod? Akkor tévedsz.. attól nem leszel erős, sem bátor, hogy feladod az életedet. Aki igazán erős, az végigcsinálja. Nekem is volna még mit tanulnom, de most úgy érzem, sikerült magamban letisztáznom. Legyen ő boldog és én is az leszek.
Legyél erős. Maradj is az. Soha ne add fel. Soha ne add fel az életed.. mert még semminek nincs vége. A rossz dolgok valójában azért történnek velünk, hogy sokkal többre értékelhessük az élet minden apró ajándékát. SZERETEM..
Furcsa lehet tőlem hallani, hogy leakarok fogyni. Furcsa lehet, hogy betegesen leakarok fogyni. Hogy a karom csak egy törékeny csont legyen. Miért van ez??
Kedden Valentin nap. A facebookon tele lesz az üzifal a hülye postokkal, mint például "Valentin nap. Like, ha te is egyedül töltöd.." meg hasonlók.. és a másik: "Hányszor akarjátok még kiírni???" Leszarom, mindkettő egykutya.
LEGYEN MÁR JÖVŐHÉT PÉNTEK.. vele akarok már lenni.
Igen az alter elvont ribancok a példaképeim. BAJ?! De nem azért amik.. talán azért, mert ők tudnak vigyázni, hogy soha össze ne törjön a szívük.Csak ez az egy.
Vagyis.. igazából a saját utamat járom. Csak magamra számíthatok.
Látod azt a sok füstölgő kéményt? Bár ne füstölögne, bárcsak tavasz lenne már. Azt hiszem, én a februárral úgy vagyok, mint a csütörtökkel. Holnap már péntek, nemsoká március. Tavasz imádlak, minden virágos.
Sajnálom, hogy nem tudok hosszabb, költőibb bejegyzéseket írni, de őszintén? Leszarom!!!
Emlékezni. Egy gyönyörű helyen, jegeskávét szürcsölgetni. Érezni, ahogy jön a vihar. Olyankor csodálatos az égbolt.. állni a tengerparton... Kitárni a karom, behunyni a szemem, és szállni. Félek a viharban. De amit akkor éreztem, felülmúlhatatlan majdnem.
Milyen titokzatos a mosolyunk! Édes kis semmitmondó.. hiába próbáljuk felhőtlen boldogságunkat rejtegetni, nem fog menni. Egy igazi mosoly nem tud bújócskázni.