Olyan könnyű elvesztegetni az időt.. elvesztegetni dolgokra, amiket bánunk aztán. Olyan dolgok helyett, amit egy pillanat is örökre emlékezetessé tesz. Rossz lenne rádöbbenni az utolsók felé már, hogy bárcsak megismételhetném.. akkor tényleg élnék.
De tényleg, egymás mellett ülve szó nélkül üzengessetek egymásnak. Bár ne is lenne..
A legrosszabb a kétségbeesés. Lehetne kevesebb, vagy múlófélben? Elalvó érzés, ami nem tér vissza. Szorongat belül és nem múlik. Ezeket ki kell törölni, teljesen kisírni magunkból akkor. Ha nem megy, akkor mindig visszatér.És akkor már több lesz, hogy már nem is tudjuk mi.
It's been a long time coming and this house is burning down.
Már az utcasarkon jártunk, amikor eszünkbe jutott, hogy megkívántuk a cseresznyét. Éjjel volt már majdnem, és a fa árnyéka olyan sötét és ijesztő volt, ahogy nappal sosem. Aztán továbbsétáltunk, és már haza is értünk.