Az utcai tömeg olyan, mintha vak emberek közt sétálnék. Körülöttem vannak és látnak, de mégsem. Azt hiszem ismerek valakit, vagy ők hiszik, hogy ismernek engem, pedig nem. A legkevésbé sem.
Mind csak felszínes dolog, látszat, vagy éppen egy elkapott és megjegyzett állapotból következtetnek.
Mind azt gondolja, hogy neki jók a megérzései.
Ahogy én is.. engem is csak az ismer, akinek hagyom. Akiben bízom.
És ki mennyire összetett.
