2012. szeptember 21., péntek

Maybe the world.

Ezek a furcsaságok olyan közel vannak, mint már mondtam, én sem gondolnám. Megfogom a muffin alakú szappant, és érzem, hogy ha volna, már régen nem volna. De nem igaz az sem. Még forog a nap a világ körül, vagy körülöttem forog a világ. De talán a világ részeg, és nem én!

"Részegen ne szeress."

2012. szeptember 16., vasárnap

Wanna fuck him.

Dr. Gregory House. Egy napon. Egy napon.. Talán.

Happy notbirthday. For me. For you.

Kicsi kék autócska négy édes kis kerékkel. Mindig felvidít. Féltem néha, hogy ne menjen túl messzire, mert hiányzik. Mert ő a kékség.. az autóm.

Most.. basszátok meg magatokat. Döntsétek el ti, hogy mire értem. Mindig átvitt volnék? Lehetne ez is az, akár átvitt, akár nem.. de egy évben 364 nemszületésnap van, (Bolond Kalapos mondta). Tehát nekem, boldog nemszületésnapot. ♥

2012. szeptember 15., szombat

Rainy day.

Ma reggel fél 10 körül felébredtem, és még félálomban az első gondolatom is az volt, hogy vasárnap van. És ma mennem kell vissza. És hogy te jó ég! Még sehol sem állok.. aztán visszazuhantam a szombatra. Előre látom a napomat. Ez olyan.. sablon, mint amikor papírangyalkákat kell átrajzolni és kivágni ollóval. Egyformák, apró hibákkal.

Tudjátok, néha még magamon sem igazán tudok kiigazodni. Kloo vagyok, és csak annyit szeretnék mondani, hogy most jutott el a tudatomig igazán, hogy hiányzik a nyár. Eddig más akartam emlékeztek még? De ez a csendes esős nap mindent megváltoztat. Aztán az a halott világ.. színek nélkül.

2012. szeptember 14., péntek

Sleep.

Próbáld meg úgy őrizni a boldogságot, mint villámlás pillanatát kukkolni. Nehéz. Értelmetlennek hangzik, de ha nem teszed meg, akkor elássa az idő, és minden ellened fordul majd. Ég a gyertya, ég. Ég a lámpa.. még ég. Nyitott szemmel alszol, még.


Slowly.

A szavakat lassan kell kimondani, lassan lassan lassan. Különben gyorsan fogja fel a világ, gyors boldogság, korai halálozás. Nekik minden értelmetlen. Eszközök vagyunk mind. Evőeszközök; kanál, villa, kés.


2012. szeptember 9., vasárnap

The Sun is bleeding.

Olyan furcsa érzés ez. Leírva látni a hónapok nevét. Erőt vesz magán még a Nap, és ragyog, de nemsoká már semmi sem lesz, elalszik egy időre. Olyan hűtlen hozzánk. Már korán nyugovóra tér, és vöröses árnyakat fest a falra, mint valami kifestő. Aztán elbújt. Füst száll mindenfele, repked, de mi lehet az oka még? Késő nyár.. nem értem. Aztán majd egy szempillantás alatt lehullik a sok levél. Levetkőznek a fák, de pont télre? Hiszen meg fognak fázni. Vagy majd felöltöztet a hó, fehér ruhába. Édes.