Run by people.

Tudod.. a világ nem a papírra írt törvények alapján fut. Az emberek alapján fut. Néhányan a törvények szerint, mások nem.

Between the lines.

Mindenki olyan kulturált, hogy aki azt hiszi, hogy okos, akkor úgy is tesz. Aztán még okosnak is hiszi magát, mert az összes sort megtanulja. Én meg nem vagyok okos.. mivel szeretek a sorok között olvasni. Meg elfolyni, mint egy ember tintából. Aki az asztal fölött görnyed.

Emptyness.

Persze ilyenkor megáll az élet. Az egyetlen is ami élt, egy pihenő légy az ablakomon. A tavasz hozta.. most meg már úgysem fél. Talán csak olyan üreskedő.

Always come back to me.

Én is csak elmennék, de mindig visszajönnék. Odaragasztanám az árnyékomat, hogy tudjam, hová kell menni. Hogy mindig visszataláljak oda. Mert ott a jó.

Te is visszajönnél?

Ez annyira.. mi.

A fűben feküdtünk egy éjszaka a kertben a kollégiumnál, hova egyikünk se járt.
.. és mi részegek. DE NEM IS VOLTUNK AZOK. 
Te vagy a beletört kulcs a zárban.
Te vagy a nehezen múló rögeszme. Ne múlj el, mert én úgy szeretem a mézeskalácsot.

The Life.

Este mossuk le az arcunkról azokat a dolgokat, amik aznap érték. A boldogtalanok megjátszott mosolyt, a boldogok pedig rejtő komolyságot, mert a morcos és kételkedők arca mögött valójában olyan életvidám gondolatok lapulnak, mint például nekem. Szeretve lenni, mosolyogni, élni. Írni. És temperából arcot festeni másoknak. És megcsiklandozni az életet.

Nem kell mindig rágózni, útban van. 

Wide smile.

Tökéletesnek érzem a pillanatot, mert ő ott van, és ölel. És szeret. És meghallgatnék még vele egy egész göncölszekérnyi zenét és néznék videoklipeket. De a kishangyát ne, csak azt ne. De most nekem a legszélesebb a mosolyom.

Hogy mennyire szeretem én a kakaót, istenem nagyon.. és a mézeskalácsot még annál is jobban.