Egyszer ..

'Kloo.. én nagyon sokat sírtam. Azt hittem, hogy nem találok olyat. És néha még most is azt hiszem. És még most is sírok. Rég volt már. De gondolj bele. Változások jönnek.'

Lehet.

"Az nem lehet, hogy annyi szív... 

Maradj nyugodt. Lehet."

Question of my.. mind.

Még annyi sok mondanivalóm van, mindenkinek. Annyi sok dolog, amit el kell hogy mondjak. Annyi sok érzés, ami ismerős, mégis más.
És mindent tudnom kell.. hogy miért. 
Hogy miért pont Én.

The end.

Nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan mi akarjuk. Sokkal inkább úgy, ahogy nem is gondolnánk. Az egyik pillanatban még süt a nap és minden él, a következőben pedig felrobban és vége mindennek. Bár ne éreznék semmit.. 
De nincs semmi.. el kell fogadni. 

Say you need me.

Most pont úgy, mint mindig ilyenkor.. most is azt gondolom, mindig csak.. azt gondolom, jó lenne most ott lenni és nézni, hogy mi vagyunk.
Hogy vagyunk.. és
nevetünk sírunk félünk fázunk vágyunk..
Szomorú boldogság.
Boldog szomorúság.
Te Én Boldogság. 
Nesteás álom.
A te párnád.
A te takaród.
A te illatod.
A te ölelésed.
A te.. mindened.

Let's run away!

Semmi sem történik. Egy helyben állunk, és az idő úgy csusszan ki a kezünkből, hogy szinte észre sem vesszük.. legalábbis én így érzem. Mindig van valami, ami jó.. kell hogy legyen. Mindenki bezárkózik, hát én is ezt teszem. Lehúz ez a monotonság, és lent is tart. 

Üljünk be egy kocsiba és húzzunk el innen akárhová, mindegy, hogy hová.. látni akarom, ahogy percek alatt tűnik el a tér.

És én nem azt akarom látni, ahogy napok telnek el, és mi még mindig csak várunk.

Dreams.

Egy álom sem válhat valóra anélkül, hogy lerombolnánk valakit.

Lerombolunk valakit, azért, hogy felépítsünk valamit. Vagy csak azért, mert van egy álmunk. (De nincsen túl jó állapotban.)