Closing time.

Ó, nyugodj már meg. Semmi nincs.
Záróra.
Bezárt minden. Minden ajtó. Minden kapu. Minden, aminek értelme volt, az elérhetetlenségbe bújt és nem fog visszajönni. Elmúlt.

Opposites.

Csendes beletörődés.
Hangos zokogás.
Nyugtalan nyugalom.
Akárhányszor megkérdeznék, hogy jó-e ez nekem, mindig azt mondanám.. igen.
Jó veled.
Mindig az volt.
Akkor is, ha hiába kapálózok. Nem is.. csak olyankor vidám vagyok. Legalább tudok mosolyogni.
Ez az egész olyan.
Elbaszottul.. tökéletes.

DELETE YOURSELF.

Nem is tudom mi a legvisszataszítóbb tulajdonság egy emberben. Van egy pár..
Hazugság. Álszentség. Nyalizás. 
A többit inkább le sem írom.. azokon nincs mit szépíteni.
Cseppet sem fog hiányozni.. 
Nincs, ami köt.
Kezdenek elszakadni a cérnaszálak, vagy valaki ollóval vagdossa őket. Hát.. vagdossa csak, egyszer én is vagdosom majd az ő cérnáit rozsdás ollóval.
Hello újra álmatlanság!

I felt again.

Újra úgy éreztem, mint az elején. Mintha nem kapnék levegőt, mikor nem lehetek vele.. és akkor élek igazán. 

Nyugodt. Önmagam.

De egy őrült vagyok, aki nem tud bánni a szavakkal, meggondolatlan őrült. Amit teszek, az érthetetlen. Mert nem gondolok bele, hogy mi lesz utána.

Felfoghatatlan.

Legyek boldog, míg ő ott van. Aztán később már nem számít. Csak legyen végre jó. 

 Üss arcon, hogy felébredjek. Ez egy álom. Egy nagyon rossz álom.

Kérlek, csak hogy érezzem, hogy vagyok.

Egyszer ..

'Kloo.. én nagyon sokat sírtam. Azt hittem, hogy nem találok olyat. És néha még most is azt hiszem. És még most is sírok. Rég volt már. De gondolj bele. Változások jönnek.'

Lehet.

"Az nem lehet, hogy annyi szív... 

Maradj nyugodt. Lehet."

Question of my.. mind.

Még annyi sok mondanivalóm van, mindenkinek. Annyi sok dolog, amit el kell hogy mondjak. Annyi sok érzés, ami ismerős, mégis más.
És mindent tudnom kell.. hogy miért. 
Hogy miért pont Én.