Ha másba is beleköltözne egyetlen másodpercre az érzés, ami bennem lakik, soha többé nem akarná elengedni már. Akkor értenéd csak meg igazán, hogy miről is szól.

Nyári késő délután.

Mondjuk csütörtök, este 7:00, Budapest, Váci utca. Narancssárgán süt a Nap. Búcsúzik, majd aludni megy. Mindenki más ébred és éledezik. Istenem. Hihetetlen érzés az egész, ezt nem lehet leírni.

Ez az egyik kedvenc napszakom. Pezseg az egész mindenség. Chilling.

Random emlékek születése.

Ismeretlen más emberek életében részt venni. 

Mosolyogni. És istenem, átélni mindazt, amit valójában életnek és boldogságnak hívunk.. semmi, csak egy üveg házisörrel a kézben ismeretlen bandákhoz csapódva önmagunk lenni. 

 Mert önmagunk legyen az első, akit boldoggá teszünk.

Sosem fogom megérteni a drogosokat. 

Sosem fogják ezt ők megérteni.

You want me.

A saját érzelmeid miatt önzően kalitkába zárnál egy szabad lelket.

Rohadt ijesztő ám.

Naponta leszek szerelmes pár percre valaki szemén át egy másik emberbe. Aztán egy lemondó mosollyal elbúcsúzunk.

Egyedül érzem magam pár percre. Mert annyi mindenkit ismerhetnék.

 Valójában belegondolva. Hiba engem szeretni, amikor boldog vagyok szabadon.

Akkor kell szeretni, ha már nem leszek boldog egyedül.

Sok.

Egyszerűen nem megy. Fura dolog történt velem.
Nem tudlak. Kiverni. A. Fejemből. 
Olyan közel érezlek, amennyire csak lehet.
Mégis távol. Megérintenélek most azonnal.
Nem gondoltam volna soha, hogy egyszer 
boldog leszek.. amikor veled beszélgetek.
Ez egy furcsán új lap. És kell annyira, hogy
legyél még.

I dont know. It would a boring day without our conversation cuz you make me feel so 'sick' and sexy.

Ezt már rég le akartam írni. Szerintem van benne valami.
Vidéken az emberek ragaszkodóbbak. Életük szerelmének hiszik azt a valakit, mert szűk a látókörük. Vagy.. nincs senki de kell valaki. De hát istenem, vidék! Ki van ott? Mégis mikor kit hogy KIT?!

Persze mert Pesten.. ja azt hiszed.
Igen én is azt hiszem. Érted.
Minden egyes nap belenéz a szemembe az a valaki, akinek elmerülök a tekintetében. Szinte szerelmes leszek. Másnap már semmi. Elhalványul az arca. Percek múlva..
Ez megy napról napra. Az emberek élvezik, hogy szabad-ság. 
Nem lehet az, egyszerűen megváltozott az az érzés, ami volt. 
Az, hogy biztonságban éreztem magam valakivel. Nem jó.

Kézen fogva menni valakivel. Nem. 
NEM. Mert a következő pillanatban jön.. valaki. Aki tetőtől talpig. Majdnem tökéletes. Akivel jó lenne lenni, kézen fogva veled róla álmodozni a pillanatban.

Aztán leszáll a metróról és megint te vagy. 

Hogy lett ez. Hogy lett az, hogy nekem hiányzik az ölelés, de senkivel sem elég jó. 

Nem tudom. Belegondolva, a szerelem az az, amikor idők múlása után is csak ő van nem? Ha eltelik az az idő, aminek el kell. Az a pont, amikor már nem szerelmes az ember.. vagy franc tudja.
Ezek szerint nem voltam még szerelmes. Ez az oka annak, hogy most meg nem tudnék kapcsolatban élni.. vagyis majd igen. Ha majd jön az. Mert tudom, hogy mit éreztem néha, hogy megfulladok abban, hogy szeretek és szeretnem kell és szeret, mert szerethet ha akar..
De ez megváltozott. Néha kell ez a dolog, az, ami az elején van ennek. 

Fura a egész, hát ez van a fejemben most.
Aztán két perc múlva jön egy másik.

Playing on. with.

Én játszom.. játszadozom. Mással játszom, más meg velem. 

Velem játszik, akin én játszom. Rajtam játszik, akivel én játszom.

Játszik az is, aki nem szeret.

Szeret az is, aki játszik.

Játszik mással, szeret mást.

Mást szeret, mással játszik.

Játék az élet. Komoly.

Komoly az élet. Játék.

Mi is játékok vagyunk. Valaki játékai.

Nekünk is vannak játékaink. Kegyetlen. Őrült. Beteg. Csalfa. Vidám. Ostoba játékaink.

Mert mi mind játszunk. Azzal.. akivel. Nem. Kellene.

 Én eljátszom. Te megjátszod. Ő meg csak kell.

that feeling

Fura érzés a ruháktól megszabadulva órákig szobrot játszani. Még furcsább, az az érzés, amikor rajzolnak téged. Bugyiban. Melltartóban. Szinte érzem magamon a tekinteteket. Ahogy a ceruza finom, karistos hangja végigfut a papíron. Precízen. Mintha a testem körül szaladgálna.