We are travellers.

Időutazás.

Most mondjátok meg, hogy nem létezik.

Van az a pillanat, ami visszarepít az időben.

Van az az idősík, amikor ugyanott van és ugyanakkor. 

ciprofloxacin

metamizol- nátrium

cefaklór

Úszok a boldosgában, meg a túladagolatlan valóságban.

Határozottan. Tényleg.

Úristen. Édes tudatlanság. Gyere vissza egy órára és vidd magaddal az enyém kismutatóját, mert arra ugye sosincs szükség, mindig az számít csak, hogy merre áll a nagy.

Csak úgy belegondolva.

Nem ismerek magamnál kitartóbb lényt a világon, mert hogy én egy emberi lény vagyok, egy lány.

Egy lány.

Legnagyobb hibám, hogy nem szeretek komolyan beszélni magamról. De minek? Azzal csak olyan furcsa érzés piszkál, mintha hánynom kéne a komolytalan emberektől. Mert akkor valahogy olyan közel kerülnek hozzám, legalábbis úgy érzem. Inkább elmosolyodva annyit mondok, szépek zúgnak a madarak a virágok közt. Ja, azok a méhek.

Boldogak és szabadok. Istenem.

A legrosszabb tulajdonságom az, hogy karrierista vagyok.

Úgy építem a jövőm, hogy elképzelem, nálam a jövőbeli család és a karrier között mindig is az utóbbi fog nyerni.

Ezért építkezek én homokból meg tövisből magam köré kerítést.

Elvégre két utcában lakom én: Tövis és Virág.

És én továbbra is az a megfoghatatlan fogalom akarok lenni abban, amit szeretek.

Hogy amikor tervezek, nincs boldogabb ember nálam a világon. Amikor megvalósítom a saját ötleteimet egy fehér lapon fekete tussal.. egy vonal, mindössze egy kiömlött tócsa.

Szeretek elbeszélni még mindig mások mellett, meg mások fölé emelkedve, meg mosolyogni magamban az őszinteségen. Pofán vág. Tam vele már. Mást is.

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOH LONELY DAY.

imádom, hogy mennyire összekuszálunk mindent egy pillanat alatt, aztán egy évezred alatt sem hozzuk rendbe. ez annyira édes.

Finom.

A dió olyan, mint egy aprócska agy, négy pici agyféltekével. Szóval diót törni olyan, mintha egy kemény emberi fejecskét törnék meg kalapáccsal, cipőtalppal vagy kővel és aztán megenném mézzel. Ez pont olyan, amikor az emberi fejeket eszik meg nem létező emberevő lények mézzel és fahéjjal. Milyen különös ez.

Ez hosszú, de kellemes.

Túlzsúfolt életemben van ez a semmittevő estém, hogy eszembe jusson a semmiség meg a mindenség. Például az első gondolatom az volt, hogy hogy ne az első legyen a legelső.
2. Mi a francért kell a sze- re- lem? Úgy értem..
Egész létező életünkben egyetlen egy emberbe szeretünk bele a kezdetektől fogva, az az önmagunkban nem létező apró üres folt. Abba szeretünk bele. Aztán ha megvan, boldogság van. De akkor magunkba szeretünk bele, mert attól vagyunk egészek? Aztán eltörik bumm, mert annyira tökéletesek soha de soha nem lehetünk. Tökéletesebbek, mint gondolnánk.
3. Túl jó vagyok azokhoz, akik nem érdemlik meg, és túl rossz azokhoz, akik megérdemlik.
És fura szembesülni azzal, hogy mennyire jó is vagyok, és mennyire értéktelenné válnak emberek.
4. Értéktelenség. Ez a szó. Tökéletes.
5. Tökéletesség. Ez a jelentés nem létezik.
6. Ahogy az ember úgy éljen, ahogy hiszi, de nem.
7. Könnyen megbíznak abban, akiben nem kell.
8. Nem meglepő dolgokat tudtam meg.
9. Nem meglepően nem lepődtem meg.

És addig a percig néha úgy éreztem, hiányzik az a régi érzés, ahogy vasárnap este a te ölelésedben pihenhessek, a fűben fekve összevissza beszéljek, azt hittem mindez hiányzik, mert más volt régen még, persze változik az ember.
Addig a percig, eszembe jutott minden.
Mosolyogva.
Már tudom, hogy hiba volt többnek hinni valakit, aki nem több, csak egy.
És ez olyan, olyan felemelő.
Na jó elég volt, ez volt az utolsó gondolatom.
Erről. 

 

Kávé ízű reggeli szürkeség az ablakon át szmogfüstös hajnali délutánon át tartó éber vidámság ebben a szép időben. Olyan könnyed és pimasz kismadárnak lenni, mert hogy ha a küszöbről leesnél, sosem kapna már el senki. Vagyis én biztos nem. Vagyis őő engem talán sosem kértek. De lehet, nem is kell.

 

Ha elmondom, nincs miről.

Aztán elképzeltem őt, hogy nem több ő, csak játszó játéka a valóságnak.

A valós személyek kitalált világának kitalál szereplője, egy hasonlat hozzá nem tartozó tárgyakkal. Például a hazugság nevű eszköz igen hasznosnak vélt titokká keresztelt formája elég mainstream cucc. Nem is az utca, hanem a sarka.