Ez annyira.. mi.

A fűben feküdtünk egy éjszaka a kertben a kollégiumnál, hova egyikünk se járt.
.. és mi részegek. DE NEM IS VOLTUNK AZOK. 
Te vagy a beletört kulcs a zárban.
Te vagy a nehezen múló rögeszme. Ne múlj el, mert én úgy szeretem a mézeskalácsot.

The Life.

Este mossuk le az arcunkról azokat a dolgokat, amik aznap érték. A boldogtalanok megjátszott mosolyt, a boldogok pedig rejtő komolyságot, mert a morcos és kételkedők arca mögött valójában olyan életvidám gondolatok lapulnak, mint például nekem. Szeretve lenni, mosolyogni, élni. Írni. És temperából arcot festeni másoknak. És megcsiklandozni az életet.

Nem kell mindig rágózni, útban van. 

Wide smile.

Tökéletesnek érzem a pillanatot, mert ő ott van, és ölel. És szeret. És meghallgatnék még vele egy egész göncölszekérnyi zenét és néznék videoklipeket. De a kishangyát ne, csak azt ne. De most nekem a legszélesebb a mosolyom.

Hogy mennyire szeretem én a kakaót, istenem nagyon.. és a mézeskalácsot még annál is jobban.

Long days.

Egy végeérhetetlen nap után.. akkor már olyan távolinak tűnik az 'egy órája' és a 'délután még'. Még tart is, mert a vége fele jár. Aztán olyankor megáll az idő. Mi meg csak ott tengünk lengünk. És felvetjük a kérdést, 'Mikor lesz már vége?' és azt is, hogy 'Lassan bedilizek, ha ez így tart még.' Kapaszkodni kellene abba a napba, de nem lehet megfogni.

Gramophone.

Vagy énekelj úgy, mintha a gramofon szólna, de ne úgy recsegve, vagyis de. Mint egy régi filmben.

Flowers in KlooLand.

A virág is szeret saját cserépkéjében lenni. Ott élni, gyökeret ereszteni.. éreznek, mert ha eltörik, máshol már sosem fognak új gyökeret ereszteni, legalábbis ez az én világomban így van. Egy cserép, egy életen át.

I'm just arrived.

A jövés után megérkezünk azonnal. Aztán leoltjuk az egyetlen fényforrásként szolgáló ócska, pislákoló lámpát. Semmit sem látok, mégis látom amit kell, az igazán.. fontosat. Aztán a megérkezés után úgy kalapál, majd' kiugrik- kiugrik, és el is megy.