Nem tudlak kiverni a fejemből.
Nem telik el úgy egy nap, hogy ne gondolnék rád.. hogy ne jutnál eszeme.. hogy ne akarnék veled lenni.
Mert mi is játszadozunk egymással.
Akarlak.
De ez olyan, hogy nincs is.
Hihetetlen.. veled beszélni néha olyan, mint a borús, viharos, szürke, sötét, háborgó égbolton az a csöpp fény.. ami hirtelen megtöri.
És csend lesz.
Aztán napsütés, játékos világ.
Gyönyörű szerotonin hallucináció.
Csak az lehet, mert minden egyes nap elgondolkodok, és felteszem a kérdést magamnak; jól van ez így?
Nem is tudom.. nem tudom mit tennék, ha tehetném, hogy kitöröljelek a fejemből örökre..
De olyan könnyeden vesszük egymást, mintha csak játszanánk.
