Rendszerint olyankor köszön be hozzám az a kétségbeesés vagy mi.. amikor hazaérek, és tudom hogy senki nincs itthon. Talán ez a legnagyobb félelmem, a magány, az üresség.. mint a legtöbb embernek. Meg sokszor a helyemet sem találom, mert ez lehetséges.. végülis az élet nem egy székfoglaló.
Tik tak tik tak majd rájövök!
