Szavakat fecnikre, csak úgy céltalan szétdobálni, felkapja a szellő és soha többé. És a mondat minden részlete máshol, mert szétszóródik, ezek meg kívánságok. Azt nézik, melyik a jó. Hiszen én én vagyok, még mindig én vagyok. Istenem.. csak egyszer. Bárcsak a gondolatbuborék ott libegne a fejem felett. Akkor lát..
Egyébként meg. Fuss. Szaladj. Rohanj. Ahogy csak tudsz.
El úgysem menekülhetsz.
