Juuuj nagyon jó! És milyen volt? Ugye nem mentél hozzá?!
Nem.. és remek volt! Igazad volt, ez annyira más érzés, mint Stevennel volt. Mármint.. kapok levegőt, nem fantáziálok róla, kedvelem, de nem kattog az agyam azon, hogy mit csinál egész nap.
Látod ezeket? Öröm könnyek!
Kapcsolat nélkül, az egyedüllét alatt kell rájönnünk..
"Ahogyan magadat szereted, ahogyan magadat látod és ahogy magaddal bánsz, az alapozza meg minden egyes kapcsolatodat."
A képeket az első prezentációmhoz gyűjtöttem. Azért fekete- fehér, mert ennél a résznél a minta volt a lényeg. Bár idén nagyon divatosak és felkapottak az állatminták (újra), én azokat kihagytam, mert az én szívembe, ízlésembe, stílusomba és gardróbomba se lopták be magukat.
Ezzel ellentétben nagyon kedvelem a pöttyöset, a csíkosat és a tyúklábmintát is. Az első kettő, szerintem mindenki gardróbjában megfordul és mindig trend marad, az utóbbi pedig most újra visszatért: nagyon elegáns, és egy- a test vonalát követő, csónaknyakú- ruhán igazán nőies is tud lenni.
A bordó és fekete- az örök párosítás, csak, mint a piros- fekete.
Az ősz egyik nagy színe, de bármikor megállja a helyét.
A bordóról még annyit, hogy tökéletesen mutat a tél típusú embereken.
Egy egyszerű, mondhatni unalmas ruhából remek outfitet ki lehet hozni. Vele egy hosszúságú, vagy kicsit rövidebb kötött kardigán, annak színével megegyező térdzokni, aminek nem feltétlen kell feszülnie, lejjebb is lehet tolni. Fekete cipő, most nagy trend a kocka sarok.
A nyakba fekete kötött sál, lehet csősál is, bár én ehhez inkább hosszabbat vennék fel, mert jó kiegészítőként szolgál.. mondanám, hogy bordó kalapot fel! De a sál anyaga és színe miatt én fülvédőt vennék fel, sok üzletben kapható a képen látható fülvédő. A hosszú hajban annyira jól mutat, ez is feldobja a szettet. Na és persze a táska.. legyen matt fekete.
buta szelfi, de beleszerelmesedtem a kardigánba, úgy, ahogy van
Engem úgy tudsz közel tartani, ha közben távol tartod magad tőlem, ha hagyod, hogy tartózkodjak.. a közelségtől. Mert szeretek játszani, néha magam sem tudom mit akarok és mit miért teszek, de tökéletesen biztos vagyok abban, hogy egy perc sem telik el anélkül, hogy ne gondolnék bele, hogy ezzel kinek árthatok. Álmatlan éjjeleken pedig érzelmek nélküli ismeretlen érzések zaja altat.. mert ők törődnek velem, én törődök velük mindaddig, amíg még elviselhetőnek érzem a fojtogató és tolakodó közelségüket.
Én nem szeretek leülni bent. Megveszem a kávét és kiülök a Deákon egy padra. Ott, ahol a túlsó partra látok, meg a vízre, ahogy mennek a hajók. Ahogy az emberek sietnek, vagy nézelődnek. Az arcuk. Vajon mire gondolhatnak. Miért nevetnek? Miért zaklatottak? Mit éreznek.. vagy miért éreznek. Ülni és nézni az autókat, ahogy száguldoznak, meg ahogy jön és megy a villamos. Azt, hogy még éppen látom a repülőgépeket és nem csak a füstjét. Érezni a kávé ízét, a dohány furcsa illatát. A nehéz levegőt. Látni. A Citadellát. Őket. A fejemben. Minden ember keveset mutat magából. 'Álruhába' bújva. Hallgatni. A zajt. Mindez egyetlen pillanatba zárva. Egyetlen pillantás alatt a millió képkocka.