Ez a keserédes érzés.. hangulat.. emlékek.

Mert hogy szépek.. de emlékek.

Az az illat, amit érzek, ha az erkélyre állok a lemenő napot nézve.

Vagy amikor esti kékségbe borul minden.

És észlelni, hogy mennyire ijesztően változékony ez a világ. 

Talán csak akkor érzem, ha valamennyire elveszett vagyok.

Mert most határozottan az vagyok. 

Elveszett de boldog. Nehéz, ami ül a vállamon. Csak érthetetlen, mi az. 

Mi az.

Miért.