A délutáni feketekávé illata a vasárnapi monotonitásba ássa magát. Olyannyira berögzülten monoton, mint egy monokróm festmény.
Vasárnap. Utálatos egy érzés, a semmittevő tétlenkedő lény bennünk, csak kattog- kattog, küszöbön a hétfő türelmetlenül nehéz bakancsában.
Az ablakpárkányom ablakában ülnék, kávét szürcsölgetnék cigarettafüstben, miközben a coca cola zero buborékjai pezsegve menekülnének.
Ha New Yorkban volnék, az Empire State Building tetejéről láb lógatva tennék a világra.. fahéjat meg cukrot.
