Cheaters

Néha azért belefulladnék még most is az esővízbe, ha érezhetném azt a legelső érintést, amitől legszívesebben a szakadó esőben is mezítláb menekültem volna a fojtogató közelségtől, amit akkor éreztem.  Vajon az a szerelem?

Vagy csak egy érzékcsalódás tele érzéketlen csalókkal.

Meg csókkal.

Én betiltatám a 44-es fehér nadrágot, de már 36-os méret felett is!

"Észrevehetnéd már, hogy nem csak te vagy ezen a világon."

Még jó! Hálás is vagyok ezért, mert ha csak én volnék, akkor a buszon felejtem a  fontos kollekció tervrajzaim.. meg a méregdrága ecseteim.. meg a festékeim.. meg a tartójukat.. meg hát a DIY táskám. DE MÉG MENNYIRE JÓ, hogy rajtam kívül létezik más is, aki szóljon ilyenkor! 

"... te miről beszélsz?"

i wanna be the one. cause i AM!

Szeretem, amikor hirtelen megfordulsz, és a hátad helyett a saját arcom látom mély szemeidben a pupilládon át fénylő egészében Én, mint a majdnem meg nem történt létező elmúlás, ahol egyszer megjelentem és kiestem onnan abból az agynak az ablakából.. mert, hogy már csak a párkányán üldögéltem magányosan.

Volt min gondolkodni.. amikor zárva minden.

Ha egy élőlény, mondjuk emberi lény jelenléte valamennyire formál bennünket, akkor az ő cipőtalpnyoma ott marad magunkban az egész életünkben. 

Csak megfakul kicsit.

Mintha valaha ismertünk volna

az idegen

sáros 

cipő

gazdáját

Mert a mi lényeink voltak.

Szépen nevelgettük, mint egy 

szobanövényt..

Olyan is.

Csak ez beszél.

Olyan butaságokat.

Fáradtan esni haza éjjeli felhőből a földre rogyva, mint a csendes eső, csendes szuszogása. Mégsem alszom el, amikor kell. Ha meg nem kell, ilyen félig ébren félig már álom- világban a világom.

Legalább az álomgyár egy olyan gyár, aminek nem jön tömör fekete füst a kéményéből.

Galócaváros mérges lakói rám már nem mérgesek azóta, hogy fatörzsön álltam inkább a kalapjuk helyett. Ó, csuda galléros kalapos bajszos bácsik, ó. 

Bolond kalapos lények.

You used to be what you arent now.

Hidd azt, hogy más bármit megtenne érted, hiába nem kérted, mert kell a fény az arcra, mint a cipődre a paszta. Jól látod. Hogy nem látod. Hallod, de nem érted, vagy felfogni nem a hajad, hanem ezt kellene, mintha mindenki úgy lenne, ellene az egésznek, az észnek.. az ép észnek, mert fontosabb, hogy ő épp kész lett. Hát mehet piálni meg a sarokra kiállni. Meg szóljatok az Ásznak, az Aranynak.. ha még  az estéből egy csöpp emlék maradhat. Vagy szaladhat a k- lotyóra.. hányni.

De hidd azt. Hidd csak azt!

Hogy ezen a világon másnak sem kellesz, csak mindenkinek.

Mindenki lányának. 

Silence.

Kellett az életembe akkor.

Mert olyan.. olyan nyugalom az életemben. 

Úgy tudnám jellemezni azt az időszakot, mintha egy max hangerőre vett atom dubstep buli közepén egy kád víz alá merülnék. 

Érezd a különbséget. 

Azt a hirtelen csendet.

Amikor érzed még a zajt a tested minden részében, de valamiért jobban vonzódsz az elnyomó csendhez.

Csöndem voltál?

Csöndem voltál.

Ezért sem szerettelek meg sosem igazán.

Ezért is menekültem tőled. A zajba.

Abba a könnyed és vonzó zajba.

A csend ijesztő. Elnyom.

A zaj más. Élettel teli, Őrült.