2012. augusztus 30., csütörtök
Placebo.
Imádom a placebo hatást. Igazán felírhatna nekem valami hatóanyagmentes "gyógyszert" a doki a fájós kezemre. Már napok óta fáj a csuklóm, meg a kézfejem, pedig semmit sem csináltam. Talán meghúzódott.. talán nem.
Our houses
Titkokba burkolózva, melyek elzárnak a külvilágtól. Vannak, akik így hatalmas tetőlakásokat is kiépítenek maguk körül. A határ mindig is az volt, a csillagos ég.
Szar az alapja. De 1:45-től nagyon tetszik.
2012. augusztus 29., szerda
Space.
Hatalmas fekete űr van erre. Mintha elveszítettem volna magamból valamit, talán az életerőmet. Az erőmet az élethez, mert olyan vagyok, akár egy feltöltős telefon. Ha lemerülök, lemerülök. Feküdni a fűben. Ittasan szaladgálni, úszkálni a boldogság vizében. Egyedül, csak félig értelmezem. De ha felnézek egy égre, a másik csillagon ugyanígy, ugyanott vannak ketten, és ők.. ők.
Visszapörgetném néha az időt, ezt a fáradt kazettát, hogy átéljem újra és újra és még egyszer, és örökre.
Always.
Mindig mindent megszokok. Akkor már nem bánt, csak kicsit úgy érzem.. hogy ez nem jó. Igazából ezt nem kellene, mert nem szabad mindenhez hozzászokni. A paracetamoltól este zuhanok, és talán elnyom az álom. Csuda egy világ ez, endorfin és dopaminfüggők. Bármit ezekért. Ezek a boldogsághormonok, ha esetleg nem tudnád. Őrült vagyok néha, de máskor teljesen érdektelen.
Tale.
Én meg nem tudom mi van, és egyedül vagyok. Csak etetem a madaraimat. Csak egyedül. De majd alszok, csak még.. még nem. Még enniük kell. Éhesek.
Édes madárkáim.. úgy szeretlek titeket.
Mese jegeskávé, habbal a tetején, fagyival a közepén. Marci szereti.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)