Smoke weed.

Elavulnak a dolgok, elszürkülnek, és elhomályosodnak az emlékek. És a helyükre üresség száll. Néha túl hamar, de sokszor mondom, hogy hiányoznak azok a napok. Június 30. Július 5 és 6 és.. és. Ilyenkor érzem ezt az egészet. Nem akarom soha, hogy elmúljon. Mert olyan felfoghatatlan volt az egész, mint egy mese. Mint egy álom. Mint egy habos jegeskávé.

 Naomi igazad van. Valami olyasmi, hogy "Megilyedtem, amikor összejöttünk, ugyanis te vagy az egyetlen, aki tönkreteheti az életemet."

After the storm.

Senki sem lépkedhet a fejemben, csak én. Ahogy a virágok között járok. És hirtelen minden sötétségbe borul, a bárányfelhős kék mennyboltot felváltja a lefesthetetlen és félelmetesen gyönyörű sötétkék, már szinte fekete viharfelhős ég. És akkor ott van az a híd, amivel talán már találkoztam. És hatalmas szakadék. A túloldalon minden vidám, és a híd leszakad. És én lezuhanok, amikor éppen felébredek az álomból, de ez nem volt álom, és mindent rossznak látok, nem bízok ott senkiben.. mert őket nem ismerem. Aztán.. jó sokáig volt sötét. Amíg el nem vonul a vihar, addig ilyen.. és utána meglátom a szivárványt. Írországban van a vége. A manók ott ásták el az aranyat. Nekem nem kell arany. Csak.. nekem másra van szükségem.

Számomra nincs gyönyörűbb béke, a vihar utáni csendnél.

Klorazepam-ot akarok, és hangulat tablettákat és aludni örökre ott a szekrényben. kitalálhatnánk hogy melyik kezemet kell bekötni és miért és hol legyek és miért és hogy miért csinálok meggondolatlan és hirtelen dolgokat. utálom magamat ezért mint minden másért is.

Placebo.

Imádom a placebo hatást. Igazán felírhatna nekem valami hatóanyagmentes "gyógyszert" a doki a fájós kezemre. Már napok óta fáj a csuklóm, meg a kézfejem, pedig semmit sem csináltam. Talán meghúzódott.. talán nem.

Our houses

Titkokba burkolózva, melyek elzárnak a külvilágtól. Vannak, akik így hatalmas tetőlakásokat is kiépítenek maguk körül. A határ mindig is az volt, a csillagos ég.

Szar az alapja. De 1:45-től nagyon tetszik.

Nehezebb fájdalmak nélkül egyenesbe hozni dolgainkat, mint titkolni az igazságot. Emlékszem azokra, a mondatokra, amiket nem is gondolnátok, de.. nem tudom elmondani milyen érzés volt hallani, mikor csak random.. jók történnek velem. "Szeretlek." "Hiányzol." "Gyönyörű vagy." "Csak te és én."

Space.

Hatalmas fekete űr van erre. Mintha elveszítettem volna magamból valamit, talán az életerőmet. Az erőmet az élethez, mert olyan vagyok, akár egy feltöltős telefon. Ha lemerülök, lemerülök. Feküdni a fűben. Ittasan szaladgálni, úszkálni a boldogság vizében. Egyedül, csak félig értelmezem. De ha felnézek egy égre, a másik csillagon ugyanígy, ugyanott vannak ketten, és ők.. ők.

Visszapörgetném néha az időt, ezt a fáradt kazettát, hogy átéljem újra és újra és még egyszer, és örökre.