veled vizipippantani

Mondom gyere közel, hogy ellökhesselek egyetlen másodpercre, amíg rájövök, hogy meghalnék ha távol maradsz.

Nálad jobb hely nincs is a világon, megőrülök attól, ami olyankor van a fejemben, ha nem ott vagy mellettem. 

Kattog. Kattog. Kattog.

Minden egyes percben félek, hogy elveszítelek.

Pont most, amikor annyira szükségem van rád, mint akkor hajnalban egy zacskó krumplira.

TE. 

Mosolyogjakkorishanemvagyokveled.

Olyan nélküled, mint éjjel egy széles úttest közepén  álldogálni valahol a semmi közepén.
Üresség van mindenhol ahova csak nézek.
Pedig csak pár óra. 
De látom a nyomod, ahol nem vagy ott basszus.

"Attól, hogy nem mondok ki dolgokat, nem azt jelenti, hogy nem is érzem. 

Akár egy kicsit bízhatnál is bennem."

Bízom.

Én sem mondok ki..

Nem mondok ki nehéz súlyú mondatokat, mint például a 'szükségem van rád' vagy a 'rajtad kívül mindenki más papírból van' és elfújja a szél a városlakókat. Te meg olyan biztosan állsz mellettem.

Sosem mondtam, hogy a tied vagyok. 

De a tied vagyok.

Játszótárs a boldogságban.

'Olyan, aki összekavarja az életem és nem átlagos.'

hat előtt öt után, kettőtől háromig egy órakor hajnalban csak te te te.

Ahogy a hajnali álmatlanság teljes egészében kiül az ablakba füstjét fújva a ködfüggönybe, az alvó város szemébe, hogy legalább a ruháját ne lássa- a földre dobva, s nem rajta.
Ahogy ébren álmodik más ember szemében.

Mert veled olyan! Hogy az alvás fölösleges idő- kukába kidobás.
Fura, hogy mennyire jó ez a kínzás, hogy ne hamarkodjam el. Így mégjobban akarom az egészet.
Tudod. Te is tudod.

tudod mi tetszene nagyon rajtad?

ha csak az ingemben lennél.