Annyira ésszerűtlen vagyok. Önfejű néha, pedig nem szeretnék az lenni. Lehetetlenségeket csinálok. De ellenkezőleg, éppolyan épeszű döntéseket tudok hozni. Mindent rendbe tudok tenni, mindig összeáll a kép. Valahogy.. bár nem erőltetem, amit tudnom kell, mindig furcsán rám talál az a valami. Összekuszálom a szálakat, és úgy hagyom. Majd valaki kibogozza. Egyedül kell..
"Mikor valaki belép az életedbe az
egyik feled azt mondja, "még közel sem állsz készen.." de a másik feled
azt mondja "maradj vele örökké."
