Arra gondoltam, hogy talán nekem is lehetne egy sajátom. Vagy több milliárd, egy egész óceánnyi. Ott tartanám a pecázó bálnáimat, legalábbis egyet. Ott élnék én és. Egy szigeten. 
Aztán még lenne egy szerelmem is, soha nem hagyna el. Nem is tudna, hiszen.. hiszen szeretne.
Minden este pizzát sütnénk. Reszelnénk rá sajtot, mind a ketten. Az a legjobb része a pizzának. Lehet, hogy az sosem sülne ki. Éhen halunk talán?
Vagy feküdnék a fűben és virágokat szednék a semmiből, onnan.
Vagy minden maradhatna így, ahogy most van.
Mert most a jó.
