Szerintem meg azzal foglalkozok inkább, hogy én mit akarok. Mint eddig, mint mindig, mint ahogy most is.
Úgy érzem, hogy egy cseszett lépést nem tudok megtenni anélkül, hogy ne bántódna meg valaki.
Például most, ahogy mindig.. Istenem. Én nem is tudom mi köt ennyire hozzá. Nem is agyalok rajta túl sokat, mindig eszembe jut. Megmagyarázhatatlan.
Minden olyan zavaros, mint amikor a tévében adásszünetkor sok fekete szürke fehér és színenincs apró pici zajok szaladgálnak. Mint a legrosszabb álmaimban.. egyre hangosabb és erősebb. Szétnyomja az agyam egy részét. Te meg.. lenyugtatod a zajaimat. Na de rólad ne is beszéljünk, mert ha megjelensz sok őrület van ott az agyamban, hm. De boldog.
