Meg is érdemlem.
Visszahúzol magadhoz, mint a jojót. Aztán elengedsz, mintha olyan egyszerű lenne.
Mert visszatért egy pillanatra minden, ami volt.
Egy üres játékszoba vagy, tele porral és fehér falakkal, leváltva a régi színes játékos játékokat.
Akkor voltam csak igazán veled.
De most, hogy így vagyok, megérdemlem, hogy egyedül vagyok a gondolataimba temetkezve.
Ilyen vagyok én, néha boldogan is szomorú és szomorúan is boldog.
Valaminek mindig kell örülni.
Néha még most is kereslek mindenhol.
