Furcsa, hogy mennyire nehezen engedek a közelembe másokat.
Furcsa, hogy mennyire könnyen engedek el embereket.
És jó érzés, hogy akik megmaradnak, furcsa kötelékük olyan erős, hogy őket ha akarnám sem veszíteném el, mert pókháló tartaná, ha más nem.
Akárhányszor magányosnak érzem magam, eszembe jut, hogy ez azért van, mert olyasvalakit engedtem közel magamhoz, akit szeretni is tudnék. De nem megy. Nem, nem engedhetem, mert aztán fájni fog minden egyes percben, ha nem lehetek a közelében.
A szerelem egy agyhalál. Te is megőrültél, amikor belém szerettél. Én nem akarok ilyen elmebeteg lenni.
"Ygritte szeretett téged."
"Honnan tudod?"
"Egyfolytában azt hajtogatta, hogy meg fog ölni téged."
