El kell veszíteni néhány embert azért, hogy a jövő kapcsolatai helyet kaphassanak a megmaradt múlt és jelen- remélem örök- barátságai mellett.
Makacs vagyok. Nem fáradozom azon, amin más se.
Ez a nagyvárosi élet magával ragad és mégis megmaradok közben önmagam.
Imádom a csendet a reggeli zajban, az emberek arcába épült monotonitást.
És az éjszaka.. az a pezsgő hétköznapi éjszaka.
Na meg persze, hogy beköszöntött a hűvös ősz esti boldogság és illata. Milyen jó ősszel öltözködni!
És az őszi illat emlékeket idéz fel bennem, amik elmúltak már de még mindig szépnek érződnek és közelinek. Például a tavaly őszi mogyoróbokor vagy diófa régen meg az a lezárult könnyű világ.
És októberben a tengerparton mosolygok rád, hogy milyen furcsa is a világ így.. olyan törött és mégis kerek.
