De ha az ember megszokja a társaságot, nehéz visszatérni a 'magányba'.
Mert néha, ha eszembe jut, hogy este van már, közeleg az éjjel és az alvás, mindig egy lyuk fúródik a mellkasomba hirtelen, fúrógéppel.. mert nem olyan egyszerű úgy elaludni, mintha kiütöttek volna.
És az a nyomasztó csend. És az éjszakai óriásra nőtt szörnyek a fejemben.. aztán az álomtalan hajnali agyzsibbadás, hogy pókként mászik el az álom a szemem előtt a plafonon és fenyegetően karistol.
