ne kérdezz, nem válaszolok

Ha össze akar dőlni a világ, hát dőlön össze minden!
Jut eszembe 21 éves vagyok, Amerikában már legálisan ihatok.
De majd az is eljön, vagy megyek én. 
Most csak vagyok az ágyban, hajam szétdobva, lábam keresztben, monoton utcazaj és esti lámpa fénye esik hajam végeire. Ez a nyugalom.
Ezt szeretem. De nem. Nem tudok a seggemen ülni és nyugalmat nevelni.
Én olyan vagyok, mint az örökmozgó. Örökké csak mennék a világba meg vissza, látni akarok minden apró résen át egy másikat, érezni az összes város furcsa illatát reggel, meg nyáron este, meg ahogy a parfümömbe egy egész emléksorozat olvad, magába zárva, hogy majd egyszer kinyitom és mindent újraéljek. Egy elmondhatatlan érzés az utazás nekem.
Olyankor már mit sem ér a nyugalom.

https://youtu.be/MB06B5xYwII

I give U everything.

Mindent neked adok.

MINDENT NEKED.

Mindent, amit érzek.

Minden, amit a szemedbe nézve magamból látok, az mind a tiéd.

Minden más is bennem, amit még én sem látok.

Még ha megszabadulnék minden gondolatomtól, te ott maradnál akkor is, mert nincs más , csak te, te, te.

Az egyetlen, akivel minden más apróvá válik.

Belemásznék a fejedbe, hogy lássam azt a zűrzavart, amit én okoztam.
De nem lehet. Megőrülök mindentől, ami nem te vagy.
Amikor az a hatalmas falióra folyamatosan kattog.
Szinte már beleépül a fejembe a hangja és nem hagy.
Kattog.. kattog.. kattog.
És már fáj.

Hogy nem tudod.

Born to be a citizen.

Furcsán szép színűre festett felhők színezik a várost, nem tudom.. olyan szép és illatos. 

Mert Pest illat van. Olyan esőtől tiszta város illat.

Olyan Nap nélkül lemenő Nap.

Szeretem, a busz nyitott ablakán arcomba csapó levegőt.

Meg szeretem, hogy Pest.

Olyan vagyok, amit a természetem megenged nekem.
Természetellenesen önmagam. Mindenáron.
Néha eszembe jutnak hiányzó pillanatok és meglévő boldogságok.
És hogy néha elveszetten bolyongok, ha becsukom a szemem és kihunyt fényeket látok az utam során.
Mintha az univerzum közepén álldogálnék rendellenesen vonzódva a csendhez körülöttem.
Kézzel fogható semmi. Ami engem csalogat.
És olykor kézzel megfoghatatlan senki. Bárcsak az lennél néha.
Utálom, hogy menő modellgénjeid vannak.
De azt tudom, hogy ezer százalékban, mindenhogyan megbízhatok benned.
Tudom. Hogy én vagyok az egyetlen.
A legjobb érzés a világon.

 

The most important.

Elköltözött az agyam a fejemből a tiedbe, elvetted az eszem és még mindig nem találom magamnál.

Nálad felejtettem, azóta is nálad van.

Még azt is hallom, ahogy a gondolatok össze- vissza járkálnak itt bent, kopognak és nem bírnak magukkal, nem hagynak aludni.

Szüntelenül csak Te Te Te.

Írnék, de nem megy.

Írtam volna, de nem ment.

De írok majd, ha menni fog. 

Ha rajtad kívül más is majd az eszembe jut, az hogy 'más szó', mint a 'valami' vagy minden, ami nem Te vagy.

Szeretlek.

veled vizipippantani

Mondom gyere közel, hogy ellökhesselek egyetlen másodpercre, amíg rájövök, hogy meghalnék ha távol maradsz.

Nálad jobb hely nincs is a világon, megőrülök attól, ami olyankor van a fejemben, ha nem ott vagy mellettem. 

Kattog. Kattog. Kattog.

Minden egyes percben félek, hogy elveszítelek.

Pont most, amikor annyira szükségem van rád, mint akkor hajnalban egy zacskó krumplira.

TE. 

Mosolyogjakkorishanemvagyokveled.

Olyan nélküled, mint éjjel egy széles úttest közepén  álldogálni valahol a semmi közepén.
Üresség van mindenhol ahova csak nézek.
Pedig csak pár óra. 
De látom a nyomod, ahol nem vagy ott basszus.

"Attól, hogy nem mondok ki dolgokat, nem azt jelenti, hogy nem is érzem. 

Akár egy kicsit bízhatnál is bennem."

Bízom.

Én sem mondok ki..

Nem mondok ki nehéz súlyú mondatokat, mint például a 'szükségem van rád' vagy a 'rajtad kívül mindenki más papírból van' és elfújja a szél a városlakókat. Te meg olyan biztosan állsz mellettem.

Sosem mondtam, hogy a tied vagyok. 

De a tied vagyok.

Játszótárs a boldogságban.

'Olyan, aki összekavarja az életem és nem átlagos.'

hat előtt öt után, kettőtől háromig egy órakor hajnalban csak te te te.

Ahogy a hajnali álmatlanság teljes egészében kiül az ablakba füstjét fújva a ködfüggönybe, az alvó város szemébe, hogy legalább a ruháját ne lássa- a földre dobva, s nem rajta.
Ahogy ébren álmodik más ember szemében.

Mert veled olyan! Hogy az alvás fölösleges idő- kukába kidobás.
Fura, hogy mennyire jó ez a kínzás, hogy ne hamarkodjam el. Így mégjobban akarom az egészet.
Tudod. Te is tudod.

tudod mi tetszene nagyon rajtad?

ha csak az ingemben lennél.

24 hours.

24 óra sem telt el, amióta gondolatban először szeretkeztem veled.

Perverz papírrmber, rajzolt élettel.

Félregombolt ingek.

Félregombolt ingekbe bújva mész el a világ színpadjára ajtód kedves hajléka mögül, találkozni a számokkal meg betűkkel, akik elől a rajzolt papírszagú végtelenségbe menekülsz és mást sem látsz csak viszonzatlan szerelmet, perverz vonásokkal. 
Nem bírom ki, hogy csak nézlek, miközben egy miniatűr dobozba záródva elképzellek estére meg reggelire te ismerősen csengő idegen, te adatrengeteg a világban. 
Te meg nem fejtett rejtvény. 
Úgy hiányzol, hogy még sosem érintettelek meg.

You deserve the world that I can only give you.

Az zajlik le a fejemben néha, mintha egy csésze tiszta kávéba hirtelen egy nagy tömb kávézaccot dobnánk és addig kavargatnánk, amíg le nem ülepszik, aztán kiöntjük elmossuk és minden tiszta marad. 

Na persze könnyű az élet csészikééknél, agy nélkül.

Nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog az éjjel éberen- ébren.

Szeretek egyedül is lenni, mint ahogy régen is.
De ha az ember megszokja a társaságot, nehéz visszatérni a 'magányba'.
Mert néha, ha eszembe jut, hogy este van már, közeleg az éjjel és az alvás, mindig egy lyuk fúródik a mellkasomba hirtelen, fúrógéppel.. mert nem olyan egyszerű úgy elaludni, mintha kiütöttek volna.

És az a nyomasztó csend. És az éjszakai óriásra nőtt szörnyek a fejemben.. aztán az álomtalan hajnali agyzsibbadás, hogy pókként mászik el az álom a szemem előtt a plafonon és fenyegetően karistol.

Átlátszóra festett ablaküvegeken átlátszó esőcseppek csúsznak alább sötét foltokat hagyva az átlátszó napfénnyel borított átlátszó ház nélküli falakon.

Átlátszó emberek lakta átlátszó bolygó.

De mi pálcikából vagyunk, nagyon is élő pálcikákból.

Azért, mert mi nem vagyunk átlátszóak.

Hazudunk. De azt olyan színesen tesszük.

Visszatérő álom, örök lény.