Nem tudok elaludni sötétben és csendben. Akkor minden kis neszre kinyílik a szemem. De úgy más.. teljesen más. Szeretlek.
2013. március 29., péntek
2013. március 22., péntek
Mese volt.
És csak ültem és közben gondolkodtam. Nem mintha dohányoznék, de most
valahogy kellett. Ittam a shakemet, és elmeredt tekintettel bámultam az
ablakon leguruló apró esőcseppeket. Mennyien bosszankodhatnak most miattuk.
Arra gondoltam, hogy talán nekem is lehetne egy sajátom. Vagy több milliárd, egy egész óceánnyi. Ott tartanám a pecázó bálnáimat, legalábbis egyet. Ott élnék én és. Egy szigeten.
Minden este pizzát sütnénk. Reszelnénk rá sajtot, mind a ketten. Az a legjobb része a pizzának. Lehet, hogy az sosem sülne ki. Éhen halunk talán?

Aztán még lenne egy szerelmem is, soha nem hagyna el. Nem is tudna, hiszen.. hiszen szeretne.
Minden este pizzát sütnénk. Reszelnénk rá sajtot, mind a ketten. Az a legjobb része a pizzának. Lehet, hogy az sosem sülne ki. Éhen halunk talán?
Vagy feküdnék a fűben és virágokat szednék a semmiből, onnan.
Vagy minden maradhatna így, ahogy most van.
Mert most a jó.
Then!
Érjétek be azzal, ha azt mondom 'majd'. ég rengetegszer fogjátok hallani, lefogadom. Arra jó, hogy tökéletesen lezárjunk és elintézzünk vele dolgokat. Majd valamikor. Majd holnap. Majd egyszer. MAJD.
És az mikor lesz? Ne várd.
Kérdőjel.
A legtöbben szeretnek kellemesen csalódni. Várnak rá. De mindig arra várni és várni és várni csak unalmas és megunják. És csak csalódnak.
2013. március 21., csütörtök
Rainforest.
"Mintha azt próbálnám őrizni, ami már nincs..."
De ha megakadályozod, hogy minden esőerdőből parkolót csináljanak, akkor.. hol parkolsz a kocsiddal?
Marshall & Lily. ♥
De te csak megkérded, hogy 'Akarod?' én meg mondom, hogy 'Ja'.
Akarod?
Nem! Ah.. lehet, hogy csak kifogytunk az elsőkből.
2013. március 20., szerda
Haegyszerkérhetnémbárcsaknemostlenneésneez. Sosemkérhetném.
Olyan bezárva érzem magam. Egyedül. Unalmas, mint azok a szürke hétköznapok, amiket üresség tölt ki, és hiány, és talán néha olyan is, mint amilyen azokban az orosz realista művekben az a megállt idő. Az, hogy... Mert nem történik semmi. Mert nem történik senki. Mondjuk az nem is tudna.
Ha az én szekrényem valami lehetetlen hely átjárója lenne, elmennék eeeeegy egész napra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)