2015. augusztus 20., csütörtök

Ha mindezt összerakjuk, kijön az eredmény. Matekon nem mindig.

Elavult történetek új csomagba zárva.
Új történetek elavult csomagba zárva.
Elavult csomagok új történetei.
Új csomagok elavult történetei.
Újak vagyunk és elavultak.
Elavultak vagyunk és újak.

Valahogy úgy, hogy a tükör előtt ülve megtaláljuk magunkban és magunkban a közös pontot, a szemtükrön át a lelkünkhöz vezető bugyrot, hogy onnan ki figyel már minket, aki régi de új, vagy új és mégis megmaradt a régi. Legfőbb: hogy önmaga.
Mindig. És mindenkor.
Utánozhatatlanul beleszeretett önmagába.
Utánozhatatlanul élettel teli.