You.

Körbeírhatatlan érzelmek és végeérhetetlen gondolatok futkosnak ide- oda a fejemben sáros cipőtalpakon gumicsizmában és bakancsban a fűben- hemperegni ruha nélkül ostobán felhőkben állatokat látni a szemedben magam, ahogy az egyik percben mosolyogva nézek a saját lelkem mélyére aztán lefagyni. Jégvirág szívemben fagyosan te Te TE.

Te elmúló ócskaság, régi kacat.

Te elhasznált óvszer.. kidobott csomagja.

Te elszívott cigaretta.. fűbe dobott csikkje.

Te kiömlött málnaszörp.. foltja a terítőn. 

Te elégett papír.. hamva a kandallóban.

Te elolvadt jégcsap.. száradó tócsája.

Te lehullott csillag.. izzó maradványa.

Te vihar utáni csend.. frusztráló magánya.

Te ki nem mondott szó. Te RÖGESZME.

TE OSTOBA LÉNY. TE EMBER.

Te nem vagy más, csak egy 'volt valaki'

egyszer.

Te.

Te tudod?

De tudod.. mégis élünk.

Ez mindig jó és kellemes.