Nemrég.
Láttalak állni a lábadon nézni ki a fejedből rám nem nézve, úgy más emberként létezve.
Álltál te máshol is, félig még rám nézve előtte meg a szemembe mélyedve, élvezve- megfulladni a közelségem zara illatától.
Más lettél, irányíthatós vitorláshajó, egyetlen szakadt pólós megvarratlan foltja.
*BOLDOG FÁZÓS NAP. *
Tegnap is.
Úgy néztél rám, mintha nem is tudom hiányzott volna.
Jó ég, kik vagyunk mi, hogy lelassult minden, te is és én is, amikor egymás szemébe néztünk és egy pillanatra még el is mosolyodtam. Huncut mosoly.
Aztán tökre elmentem.
Most meg nem is érdekel.
