Felhők repkednek a szobámban.
Felhőtlen öntudatlan állapotukban.
Ilyen mosószerhabfelhők.
Olyan könnyeden.
Szabadon.
Boldogan.
Kit érdekel, mit gondolnak az emberek.
Legalább én azt gondolom, hogy jó.
Aki nem látja, az menjen el a mi világunkból.
Akinek nem tetszik.
