Nem tudok írni.
Nem tudok aludni.
Mégis olyan nyugodt vagyok.
Meg néha úgy érzem, hogy várok valamit, de nagyon.. csak nem tudom, hogy mit. Messze van még, de olyan, mintha már itt lenne túlságosan közel.
Néha arra kelek fel, hogy hiányzik az ölelés. Az a megnyugtató, jó illatú ölelés. Pedig hidegen hagy az egész, majd lesz valami, mert valami mindig lesz.
