Butaság vagy.
Egy nagy gombóc fonal. Utat tudnék kötni a sok butaságból, amit hallottam, amikor egyedül voltam.
És te olyan butus kutyus vagy, mert elnézem, ahogy azokkal az idegenekkel játszol, akik elrablásod nélkül is úgy átmossák az agytekervényeiden ülő önmagad, hogy eltűnsz.
Ne már! Miért hagyod, hogy manipuláljanak?
Ha okosabb lettél volna, az én mesém is tovább tartott volna.
De remélem, azért nem vagy már oly' lelkes olvasóm, "mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken."
(az idézet R. M.)
