A gardróbomra néztem.. eszembe jutottál.
Nyáron, ahogy a narancsszínű szürkületben őszi füst illat bujkál a levegőben. Ahogy a hintában ringva mellém fekszik az ősz, magával hozva az üres világát.
Mesél róla, hangtalan.. voltak azok az őszök.
És lesznek az újak.
Minden, mintha most lett volna, mégis olyan rég volt már.
Előre, csak előre. Egyenesen, végig a sárga kövesúton.
Elmúlik minden.
