I've got a hole in my soul.

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma,
csak én virrasztok éberen,
félek, még elaludna a szerelem. nem!
ma még maradj fenn velem!

talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy –te,
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
 

mint a légszomj, fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!

egyáltalán ez-e
az a perc
amikor, ha két test egyesül,
az angyalok mosolyognak,
mert egy szerelem beteljesül?
nézd, ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarod…

figyelj!
én egy kicsit most meghaltam…
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen…
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj…