Csodálatos minden.
A nyitott ablakomon eső illat és finom, puha hűvös szellő szeretne bejönni. Hát jöjjön csak, mert olyan nyugtató, ahogy az arcomhoz ér és meglebegteti a hajam és a függönyt. Körbenézve a szobámban hívogató szürkület van. A felhő csodaszép, olyan vihar előtti csend beszél halkan, hogy nem kell félni csak jön és megy.
Na meg ez a leírhatatlan érzés, amit ilyenkor érzek.
Semmihez sem hasonlítható csend.
Ahogy Radnóti mondaná:
"Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom."
Na meg a málnaszörp illatú kockás ingem, amit nem is hordok.
Vacak, kidobni való tárgy.
