Fárasztó vagy. Betegesen rögeszme. És olyan vagy, hogy ha voltál is régen, már nem, de felfoghatatlanul eltűntél. Nem egészen, mert ha rád gondolok, tudom, hogy vagy nekem.
És akárhogy is gondolod, a te fejedbe bújva is tudom, hogy vagyok.
Miattad vagyok gyenge.
Miattad vagyok beteges.
Miattad vagyok őrült.
Miattad vagyok eltűnve a saját világomból.
És te vagy az, aki miatt lehetetlen úgy létezni, hogy ne lenne egy átkozott rögeszmém a múlt.
De fel fogok ébredni, ahogy te is. Már látom.
Mert tükörbe nézve magamat látom és téged, mélyen az emlékekben.
