2012. december 30., vasárnap

Little Black.. Dress.

Amikor állok a nyári zápor kellős közepén, néha azt gondolom, talán majd lemossa az összes rossz emléket rólam. Csak állok és várakozok. De általában nem történik aztán semmi különös. De a lényeg, hogy mindig is úgy akartam, hogy elsőnek fekete legyen az.. aztán a lehető legjobban a szívemhez nőtt. Kis fekete..


2012. december 27., csütörtök

Fearless we can talk.

Már olyan régen volt. Csak fekszem és nézem a szobámat. Szemben a gardrób fala. Tele van ragasztva minden jelentéktelen magazinokból kivágott képekkel. De ezek között mindenhol szövegek, nagyon is jelentős gondolatok. És emlékfoszlányok. Filctoll és újságból kivágott betűk. Olvass a sorok között, csak kicsit hiányzik, hogy nyár legyen. Csak az a szabadság..


2012. december 25., kedd

Alone.

Bújócskázunk? Kivel? Egyedül.. akkor a legrosszabb. Nem is, mert akkor senki sem tudja, hogy elbújtál, vagy eltűntél, vagy merre jársz éppen. Tehát.. bújócskázunk? Keress meg.

Nem, igazából.. tetszik ez a befőttesüveg, már csak a papírcsónak hiányzik.

2012. december 24., hétfő

Karácsonyfa.

Igazából ma karácsony van. És én még októberben egy furcsa éjszaka utáni hajnalon egy hosszított felsőben, cicanadrág nélkül.. mezítláb sétáltam át az úttesten. Mezítláb és októberben. És el kell mondanom, élveztem.


2012. december 23., vasárnap

Happy?

Igazából senkinek sincs tökéletes élete.. tele akadályokkal. De én szeretem.. nekem ez egy tökéletes élet.
Szerencsés vagy. Nem.. inkább a barátod szerencsés.
Én érzem annak magam. Vele.


2012. december 21., péntek

Icecoffee.

Miért pont birsalmasajt? Nincs is sajt íze.. túlságosan nem sajt ízű. Még csak reszelni sem lehet. Ilyenek ezek a birsalmasajtok.. méég jó, hogy nekem van egy rendes sajtocskám. Igazából sajtot is csak akkor jó reszelni, ha valaki szereti, mert ha nem, akkor csak olyan, mintha jegeskávét innál kávé nélkül. Pocsék lehet.


2012. december 15., szombat

Dreams XYYXX.

Ha tehetném, bezárnám magam egy álmomba, oda a ládába. Csak álmodnék. Talán, mert ott mindig történnek csodák, ilyen mindennapi csodára is gondolhatok például. Mondjuk.. mondjuk az életünk egy teljesen másik része abban a világban van bezárkózva. Na és oda jutunk el majd.


2012. december 7., péntek

A "cup" of TEA.

Kockacukor. Mennyit szeretnél bele? Három. Cukor nélkül nem finom? De. De igen biztos finom! Csak én nem vagyok édes. Talán csak akkor, amikor mosolygok, de úgy őszintén. De te azt nem fogod látni, mert egy ember képes rá, hogy a jelenlétével gondtalan mosolyogjak. Nem eladó, de egy mézeskalácsért cserébe eladom a cipellőmet. Kettőért? Mézeskalácsból csak egy van.


Maybe.. no.

Bárcsak BÁRCSAK fel tudnánk fogni, mennyi kárt hagyunk magunk után. Bárcsak vissza tudnánk nézni úgy igazán azokra az időkre, amikor még semmi. Amikor csak álom volt. Néha jobb egy elérhetetlen álomnak lenni, mint csak lenni és tengeni lengeni.


2012. december 5., szerda

June 5.

5 hónappal ezelőtt, hogy elaludtam. És amikor felébredtem, úgy volt mellettem, hogy amikor ránéztem, és ő is, akkor én tényleg úgy éreztem.. hogy rajtunk kívül mindenki más szomorú ember.


"-Az enyém vagy."
"-Csak a tied."
Újra átélném. Ugyanazokat az érzéseket. CSAK AZOKAT.. mert olyan igaziak.

Leave it.

Amikor valamit nem találok, elhagytam. Hát elveszítettem. Kergethetem akárki lelkét, még akár fogócskázhatok is vele, már soha többé nem tudom utolérni. Hát akkor hagyni kellene?
"Nincs már bennem csak üresség."
Talán ez tud a legnagyobbat ütni. Múlt időben.
Nincs már semmi.


2012. december 4., kedd

Minden vágyam volt. De ha valamit nagyon akarok.. nem dobom el ezt az álmomat. Talán, csak egy szavamba kerülne.

Én is felállnék az ágyon és a falhoz vágnám a párnámat. Szegény kicsikém látod most alszik. Minden vágyam az volt, hogy legyen egy festőállványom, de soha nem mondtam senkinek régen. Szeretek festeni, szeretem megfesteni azt, amit látok, és gyönyörű. Meg azt is, ami emlék, és gyönyörű. Meg azt is, ami nem valóságos, de félig az, és gyönyörű. Mert furcsa endorfinhullámokkal önt el. De igazából ez az endorfinhullám akkor tör rám leginkább, amikor. Maybe.. 


2012. december 2., vasárnap