2015. július 28., kedd

Nem úgy adom el magam, hogy meg is vegyenek, vagy el is vigyenek, hanem hogy el is vegyenek.. egyszer.
Mert szenvedés ez, mások szívébe lopása, hogy ellopom a szíveiket, hogy belemagyarázom magam az életük zugaiba, vagy hogy egy fél perc alatt elmondom a lényeget, hogy ne magukért, hanem értem tegyék.. csak ők ezt úgy tudják, hogy magukért teszik értem nélkül, pedig világos, hogy tényleg magukért teszik értem. Ez ilyen sűrű paradicsomlé álomvilág.
Megpróbálni érzéseket kelteni az ismeretlenekben, lehet hogy utálat, de akkor is érzés, nem pedig semmi.
Semminek nem jó lenni.
Lenni kell, és lenni jó.
Olyan, mint bodzafával álmodni vagy szörpöt szürcsölni borongós délután.

2015. július 24., péntek

What really scares me.

Tudom milyen érzés kisvárosban éjjel sétálni haza, egyedül.
És azt is, hogy mennyire megnyugtató a nagyváros narancssárga fénye és zaja. 
És a hideg is kiráz a kisvárosi csendtől. Ijesztő. És magányos. Komor. 
Ijesztő elmenni nagy kamionok mellett itt, ijesztőek az apró neszek.
Ijesztő a sötétség. Az a kevés lámpafény.
Ijesztő elmenni hatalmas kertek mellett, mert kertek alatt.. 
Ha nálam lenne a rajzórán használatos sniccerem, megnyugodnék.

2015. július 23., csütörtök

Hát a paradicsom is nagyon finom termés, leszedem és megeszem.
Aztán, ha valami magad varrsz meg, vagy nem is tudom te magad állítod össze a két kezeddel, na hát az olyan jó érzés.. mert hát elvégre az mégis csak a sajátod, az a te gyereked.. helyett is a gyereket. AZ A RUHA, az a szabásminta, az a paradicsom..lé.
szósz
pép
a pép is vicces szó
sz
meg az sz mint betű, esz be tűri az ingét a csőnadrágjába, hogy más ne rágja a nadrágja szárába, hogy mit tegyen, ha nem teszi, mert ha nem, akkor a végén úgyis csak a kis polcra teszi, ami üres, mert nyolc, és mert lényegesen sok por ült rá, amióta nem látta.

kettő óra tíz perc

Semmi sem tökéletesebb az indokolatlan álmatlanság hozta Alt J- Intro- nál.
Reggel is álmatlan este is álmatlan délután meg pláne.
Mégis olyan kipihent lény.
Emberi lény.
Emberi lány.
Vagyok ma is, mint minden reggel délben estebéd.. ben.


Csak az álmok miatt alszom, hogy visszatér-e még a foszlány, amitől egyszer elmentem, hogy visszajöjjek én is, mert elcsaltak a gonosz vélemények jó útra, mert jó ha van rossz is. Gonosz, gonosz rémálmok. 
Azokra vágyom én is.

2015. július 17., péntek

Bristol, I am on the way.

Életem következő nagy állomása Bristol.
Mert felajánlották.
Bár nem vagyok biztos benne, mert ezt át kell gondolni. A lehető legjobban.
Ugyanakkor odáig vagyok a gondolattól, hogy ott folytathatnám a tanulmányom, amint itt végeztem. 
De néha nagyon futurisztikusan gondolkodom, néha meg nagyon ..régimódian.
Igazából tanácstalan is vagyok, de mindenhol meg kell próbálni, összeszedni minden tudást és aztán birtokolni őket, magabiztosan, ahogy csak lehet.

De azt mondják: "Ne várd, hogy megtalálod az igazit.. ebben a szakmában úgysem fogod."
Na meg Angliában főleg ne várd..
Mondjuk én is csak annyit tudok Bristolról, amennyit a Skins mutat. 
Azt az élhetetlen és romlott életvitelt.


Ugyanakkor a művészettel nehéz döntések járnak, de megéri.
Csak állj ki önmagadért, mert más sosem fog érted.
És ha határozott és erős jelenség vagy, akkor még az is el fogja hinni, aki életében először lát téged.. nem csak hogy elhiszi, hagyja magát befolyásolni.
Ez a lényeg, akármit is csinálsz, akármi is a célod, önmagad nélkül egy senki vagy.