2014. július 28., hétfő

Vigyázni akarsz rám.

Képtelen vagyok megérteni, hogy ez nem így megy.
Hogy úgy tudsz hiányozni, hogy nem vagyok.. nem vagyok szerelmes beléd.
Egy kicsit hiányzol, de ahogy mondtam, FAL VAGYOK.

2014. július 26., szombat

: )

Csak próbálom egy áttörhetetlen falnak mutatni magam, miközben mosolygok azon, hogy mindjárt elbőgöm magam. 


Miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán?

2014. július 20., vasárnap

Eszembe jutott, hogy soha többé nem látlak. És egy kicsit furcsa, mert.. nem értek semmit. 
Csak elég sok ember van, akit soha többé nem látok és nem is akarok vagy lehetetlen. Vagy akikkel kapcsolatban azt érzem, hogy mielőtt elmegyek.. még köszönök a pipőm sarkával az arcuknak. 

2014. július 16., szerda

Grumpy Kloo

Szerintem meg azzal foglalkozok inkább, hogy én mit akarok. Mint eddig, mint mindig, mint ahogy most is.
Úgy érzem, hogy egy cseszett lépést nem tudok megtenni anélkül, hogy ne bántódna meg valaki.
Például most, ahogy mindig.. Istenem. Én nem is tudom mi köt ennyire hozzá. Nem is agyalok rajta túl sokat, mindig eszembe jut. Megmagyarázhatatlan.

Minden olyan zavaros, mint amikor a tévében adásszünetkor sok fekete szürke fehér és színenincs apró pici zajok szaladgálnak. Mint a legrosszabb álmaimban.. egyre hangosabb és erősebb. Szétnyomja az agyam egy részét. Te meg.. lenyugtatod a zajaimat. Na de rólad ne is beszéljünk, mert ha megjelensz sok őrület van ott az agyamban, hm. De boldog.

2014. július 14., hétfő

Szokatlanul más vagy hozzám. Olyan.. jelen vagy akkor is, ha épp nem. 

2014. július 9., szerda

nincs több hozzáfűznivalóm

a LIKE jel az ujjazós jel.. a zárójel kezdődik nagy ipszilon és zárójel bezár
hát ezt el tudnám viselni, ha itt lennél és nem csak írogatnád
Megcsókolnám az összes tetkót a karodon, mert ügyesek, hogy jól állnak neked.
Az is tetszene, ha minden reggel olyan lenne, mint amilyen volt két napig. Rád ébredni fel.


Babaillatú vagyok.

Ez tetszett.

Nem egy facebookom van.
Tudom.. meg azt is, hogy az egyik annyira szupertitkos, hogy azt csak a NASA láthatja.

2014. július 7., hétfő

YOU and I. PPPPPPPPPPPPPPPP

a pillanatban kakaót iszunk és csókolózunk 
háttal az egész világnak
Ha meg nem vagy itt, akkor cukkinis husit eszek
Boldogság, te kurva.
Te pedig eljössz azért, hogy aztán itt hagyj a magánynak aztán újra és újra.. mert mi csak játszadozunk az egymásnak címzett szavainkkal. Minden, amit kimondunk, csak könnyed játék. Tudom, mert őrülten boldog vagyok, ha csak rád gondolok és a kétértelmű csevejeinkre.

2014. július 6., vasárnap

YES or NO, no maybe

Most eszembe jutott, hogy ha itt lennél.. kivételesen most fáradt lennék neked.
De mivel olyan még nem volt, hogy az legyek, így kivételt tennék neked.


És fáradt is vagyok nagyon.

Egy nap telt el azóta.. hogy a semmiből beesett egy óriáspók a blúzomba.
És az életem pergett le előttem, ahogy ott állt!
Féltem, hogy belém fecskendezi a MÉRGÉT! A mérges óriáspók.
Le is vetkőztem gyorsan az utcán! Eltűnt. A gyilkosom. Eltűnt és életben hagyott, nem bántott.
Na de azóta erősebb vagyok, most is összenyomtam egyet üveggel anélkül, hogy eszembe jutott volna, hogy talán egy UGRÓPÓKKAL van dolgom, egy éjszakai sötétségpók egyik alfajával.
Túlontúl túlzás az egész NA DE ÉLEK.

2014. július 4., péntek

És az előző bejegyzést folytatva, TE meg az vagy, aki a hullámzó hangulatomat jó irányba tereli.
Igaz, te erről nem tudhatsz. 

Sometimes.

Meg is érdemlem.
Visszahúzol magadhoz, mint a jojót. Aztán elengedsz, mintha olyan egyszerű lenne.
Mert visszatért egy pillanatra minden, ami volt.
Egy üres játékszoba vagy, tele porral és fehér falakkal, leváltva a régi színes játékos játékokat. 
Akkor voltam csak igazán veled.
De most, hogy így vagyok, megérdemlem, hogy egyedül vagyok a gondolataimba temetkezve.
Ilyen vagyok én, néha boldogan is szomorú és szomorúan is boldog.
Valaminek mindig kell örülni. 


Néha még most is kereslek mindenhol.

2014. július 2., szerda

Still or NO.

Fura érzés szeretni valaki mást.
Annyi idő eltelt, annyit vártam, annyi minden történt, annyi mindent csináltam, annyi minden változott, megismertem annyi embert, annyi ember megkedvelt. Annyit sírtam már. Annyit nevettem.
De mindezek mögött semmi sem változott.
Néha még most is eszembe jut, hogy.