2012. szeptember 30., vasárnap

Fuck you babies.

Talán azt hiszitek, hogy tapasztaltabbak vagytok. Talán. De én tudom milyen úgy feküdni, hogy tudatában vagyok valamivel. Amit talán még soha nem éreztetek. Nem félelem. Abban a pillanatban nem. Ez nem változtat igazából semmin. Csak már nem félek úgy.. mint azelőtt. Boldog vagyok, a lehető legboldogabb néha fent a felhőkön ülve. Csak ez mindig.. visszatér.

Don't speak. I can hear you.

Festeni sem lehet gyönyörűbbet, még fényképezni sem. Még rajzolni, vagy zenélni sem. Mégis ez mind művészet és ezek tesznek boldoggá mindenkit. Ezek nélkül a világ unalmas lenne, buták lennének az emberek. És akkor nem lenne igazi kézzel foghatatlan csoda.


Szavak nélkül is értelek. Csak jólesik hallani.

2012. szeptember 29., szombat

Take my hand.

Furcsa egy dolog ez. Talán nem kellene folytatni, ezt tovább csinálni. Hirtelen olyan idegen érzés lett. Olyan.. fent voltam, most lent.. lent a pincében. De ha hagyom? Egyszer élünk.. talán ki kellene élvezni. Ki az aki valóban mellettem áll. Félek. Félek, hogy a dolgok csak egy másodperc erejéig tartanak.

Úgy elmondanám. 
Mézeskalács. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.

2012. szeptember 28., péntek

Ez nem.

Aztán egyre inkább keressük a helyünket, annál inkább nem találjuk. Mostanra már kitisztult talán a fejem, csak itt magamban érzek valami nehéz súlyt, mintha nyomna le. Szóval jön, ami jön.. bármi is az, leírjuk, kiabáljuk, mondjuk és egyre csak hajtogatjuk. Ki kell mondani őket, különben megzakkanunk.
Fürdés közben mindig átgondolok mindent. Hogy mit akarok, hogy kit akarok. Hogy miért élek és halok.
Mindez várhat. Nem veszitek észre, hogy.. múlik.. múlik.

At the kitchen.

Hát ez az a dolog.. hogy emberekre bízod magad. Hogy hagyod a konyhában a reszelőt meg a sajtot. Hogy fekete csipkés dolgokat hagysz mindenhol, mert fiatal vagy és ez egy betegség az öreg szemmel. De élsz és van tálad. Hát akkor. Aloha.

Belelátok a szívetekbe is akár, rólatok is olvasok, bármit is tesztek. És agyalok, mert így rájövök, tudjátok.. minden apró jelentéktelen dolog. Jelent.

Mad! EVERYBODY!

Olyan sokat hittem kiskoromban. Most már tudom, hogy mindenki őrült, itt nincs olyan, hogy okos, normális.. vagy a fiúk húzzák a lányok haját. És szomorú egy nap ez, már tudom, hogy azért ment el a Napocska, mert szeretkezett.. a felhőkkel. Igen. Szeretkezett csak vele. Csak ŐRÜLT MINDENKI.

Kitakarítanám a szívemet, hogy minden rossz, ami valaha érte, egyszerre tűnjön el. De nincs hozzá való seprűm. Még ha élek is sokszor úgy érzem, aludnék én mélyen.
Tedd meg.

2012. szeptember 23., vasárnap

Delete? YES......... error.

Jut eszembe. Olyan dolgokat hagyunk el, amikről tudjuk, hogy hol hagytuk el, szándékosan. Már így van. Úgy értem, olyan emberek, akikről hallani sem akarunk. Mégis.. hallunk. És mégsem törölhetjük csak úgy el.

Also morning.

Klasszak vagyunk, így majdnem reggel a fény sütkérezik, már a déli fényeivel játszadozik. Kislány még, szaladgálnak a fények a szőnyegemen. És félig reggel, összetörten a villanykörtét nézem, benne a papírmadárral. Énekelne.. de be van zárva. Hát lehetne szabad. Összetörten a dolgok mindent megváltoztatnak. Baleset volt. Óda a villanykörtéhez: Fuck off.


2012. szeptember 22., szombat

Nice girls.

És még ti sem értitek, hogy miért. Ők olyanok akik bárkinek a szépről szólnak. Nekem nem kell ez. Ilyen kimondatlan beteges dolgok. Őszinte részvétem a lelkecskéteknek, hogy letört a műkörmötök. Meg, hogy tömegruhákban azt hiszitek, mások vagytok. Meg egyéniségek.. mindenki egy kurva nagy egyéniség.

2012. szeptember 21., péntek

OK.

Néha tudat alatt arra gondolok, bárcsak egyik pillanatban betoppanna. És megölelne. És azt mondaná: minden rendben tökszi. Rég volt már.

Pumpkin.

Számomra nehéz megbízni más emberekben. Úgy értem.. barátokban. Mert életemben először érzem, hogy.. Elszakadt. Eltűnt.  Elhomályosodott. És tudjátok milyen érzés elveszíteni egy barátot? Semmilyen. Semmit sem érzek. Semmit. Néha nézek magam elé.. és átérzem. Olyankor.. a legrosszabb. Visszaemlékezni. Tudod, a narancssárga tök. Meg a múlt. Meg a jelent. Ennyi volt. Ennyi? Ennyit érünk mi.


Maybe the world.

Ezek a furcsaságok olyan közel vannak, mint már mondtam, én sem gondolnám. Megfogom a muffin alakú szappant, és érzem, hogy ha volna, már régen nem volna. De nem igaz az sem. Még forog a nap a világ körül, vagy körülöttem forog a világ. De talán a világ részeg, és nem én!

"Részegen ne szeress."

2012. szeptember 16., vasárnap

Wanna fuck him.

Dr. Gregory House. Egy napon. Egy napon.. Talán.

Happy notbirthday. For me. For you.

Kicsi kék autócska négy édes kis kerékkel. Mindig felvidít. Féltem néha, hogy ne menjen túl messzire, mert hiányzik. Mert ő a kékség.. az autóm.

Most.. basszátok meg magatokat. Döntsétek el ti, hogy mire értem. Mindig átvitt volnék? Lehetne ez is az, akár átvitt, akár nem.. de egy évben 364 nemszületésnap van, (Bolond Kalapos mondta). Tehát nekem, boldog nemszületésnapot. ♥

2012. szeptember 15., szombat

Rainy day.

Ma reggel fél 10 körül felébredtem, és még félálomban az első gondolatom is az volt, hogy vasárnap van. És ma mennem kell vissza. És hogy te jó ég! Még sehol sem állok.. aztán visszazuhantam a szombatra. Előre látom a napomat. Ez olyan.. sablon, mint amikor papírangyalkákat kell átrajzolni és kivágni ollóval. Egyformák, apró hibákkal.

Tudjátok, néha még magamon sem igazán tudok kiigazodni. Kloo vagyok, és csak annyit szeretnék mondani, hogy most jutott el a tudatomig igazán, hogy hiányzik a nyár. Eddig más akartam emlékeztek még? De ez a csendes esős nap mindent megváltoztat. Aztán az a halott világ.. színek nélkül.

2012. szeptember 14., péntek

Sleep.

Próbáld meg úgy őrizni a boldogságot, mint villámlás pillanatát kukkolni. Nehéz. Értelmetlennek hangzik, de ha nem teszed meg, akkor elássa az idő, és minden ellened fordul majd. Ég a gyertya, ég. Ég a lámpa.. még ég. Nyitott szemmel alszol, még.


Slowly.

A szavakat lassan kell kimondani, lassan lassan lassan. Különben gyorsan fogja fel a világ, gyors boldogság, korai halálozás. Nekik minden értelmetlen. Eszközök vagyunk mind. Evőeszközök; kanál, villa, kés.


2012. szeptember 9., vasárnap

The Sun is bleeding.

Olyan furcsa érzés ez. Leírva látni a hónapok nevét. Erőt vesz magán még a Nap, és ragyog, de nemsoká már semmi sem lesz, elalszik egy időre. Olyan hűtlen hozzánk. Már korán nyugovóra tér, és vöröses árnyakat fest a falra, mint valami kifestő. Aztán elbújt. Füst száll mindenfele, repked, de mi lehet az oka még? Késő nyár.. nem értem. Aztán majd egy szempillantás alatt lehullik a sok levél. Levetkőznek a fák, de pont télre? Hiszen meg fognak fázni. Vagy majd felöltöztet a hó, fehér ruhába. Édes.


2012. szeptember 8., szombat

Before I fall.

Azt mondják, a halálunk percében az egész életünk lepereg a szemünk előtt, de velem másképp történt.
Bizonyos dolgok inkább maradjanak eltemetve és elfeledve.


2012. szeptember 7., péntek

You have too much 'tomorrow'. Be glad for it.

Őszintén, nem tudhatjuk soha. Talán előtted még tízezer holnap is áll. Olyan sok, hogy fetrenghetsz benne, élvezheted. Kiszórhatod az ujjaid között.. olyan rengeteg sok, hogy akár pazarolhatod is.


But I'm yours

Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy a bizalmamat folyamatosan elveszítem az emberekben, mégsem jelent minden embert. Valakinek még az életemet is odaadnám kicsiny dobozba zárva, hogy vigyázzon rá. Talán nem kellene csalódni újra és újra abban, ami nem létezik. Viszont ami létezik, abban nem tudok csalódni. Az valós, és csak boldogságot találok benne.


2012. szeptember 2., vasárnap

L. S. s.

Talán, ha egy furcsa lényként kellene élnem, én kellemes dolgokat csinálnék. Megígérném, hogy lefekszem a főnökömmel, miután Londonban, a szörnyű forgalmas Liverpool Street station kellős közepén.. megeszel egy élő embert. Te ócska cipőfűző, sírj sírj sírj! Vérig sértettelek.

2012. szeptember 1., szombat

Pisces.

Számomra az, hogy valaki okos.. az észt nem a tanulásban látom, az más. Hanem abban, hogy hogyan cselekednek, hogyan gondolkodnak, és mit mondanak ki. Az pedig, hogy valaki kedves, nem abban mutatkozik meg, hogy hogyan bánik azokkal, akiket szeret, hanem abban, hogy mennyit képes áldozni akárkiért. És az, hogy néha hazudnod kell, nem azért van, mert te egy hihetetlen film főszereplője vagy.


Ha valaki szomorú, nem biztos, hogy nem boldog, és ha valaki boldog sírhat is, ha valaki.. ha valaki.. itt van pl. Lykke Li, a kedvenc énekesnőm. 10 év különbséggel, ugyanakkor van a szülinapunk, március 18. Igen nézzenek oda.