Aztán egyre inkább keressük a helyünket, annál inkább nem találjuk. Mostanra már kitisztult talán a fejem, csak itt magamban érzek valami nehéz súlyt, mintha nyomna le. Szóval jön, ami jön.. bármi is az, leírjuk, kiabáljuk, mondjuk és egyre csak hajtogatjuk. Ki kell mondani őket, különben megzakkanunk.
Fürdés közben mindig átgondolok mindent. Hogy mit akarok, hogy kit akarok. Hogy miért élek és halok.
Mindez várhat. Nem veszitek észre, hogy.. múlik.. múlik.
