2015. november 27., péntek

Nehéz megkeresni másokban a kibontatlan valóságot, hogy megtalálni már időnk sincs, majd másra.. nem is érdekel az egész buta emberi természet. Menjen a csodába, mielőtt megtalálna, ha keres.. ha keres egyáltalán.Könnyű élni úgy, hogy csak magaddal foglalkozol, mielőtt észrevennéd, hogy rajtad kívül más is így tesz.
Olyan butaság az egész és olyan elhanyagolhatóan pici minden probléma, ami eddig nagynak tűnt, most kifakultan áll az ajtó előtt a bőröndökkel, hogy majd megvárja, hogy egyedül légy és visszatérően zaklat. Kopogás nélkül bejön..
Úgy lennék még kisgyerek, hogy fülem befogva elszaladhassak világgá, csak futnék futnék futnék, mert üres üres üres üres.


2015. november 15., vasárnap

High life- High fashion

A délutáni feketekávé illata a vasárnapi monotonitásba ássa magát. Olyannyira berögzülten monoton, mint egy monokróm festmény.
Vasárnap. Utálatos egy érzés, a semmittevő tétlenkedő lény bennünk, csak kattog- kattog, küszöbön a hétfő  türelmetlenül nehéz bakancsában.
Az ablakpárkányom ablakában ülnék, kávét szürcsölgetnék cigarettafüstben, miközben a coca cola zero buborékjai pezsegve menekülnének. 
Ha New Yorkban volnék, az Empire State Building tetejéről láb lógatva tennék a világra.. fahéjat meg cukrot.



2015. november 14., szombat

nincs mese.
nekem rajzolni kell férfit, nekem írni kell mást, történettel jöjjön úgy, mint senki más.
Ó. de nekem, nekem. Minden létező lényt ki kéne találni, hogy szeressen, hogy szeressem.
ő mit mondjak.
Álom az élet és élet az álmom- ban. Amit élek az az álmom semmi másra nem vágyom, csak nevetni nevetni nevetni a sok butaságon az életben és mindenben, mi álom éjjel és csókol, te a számon nem hiszem hogy várom, mikor látom őt óó ha 13 hát péntek és elcseszett egy .
nem a dátum, hanem hogy el van ez cseszve de jó, okés megértem k 

2015. november 10., kedd

Emlékszel még, milyen volt általános iskolásnak lenni péntek délután? Felkelni akkor reggel pénteken, hogy tudtad már akkor is, délig vagy, az nem sok. Napsütésben boldogságban szabadságban hazaérni és csak játszani az életben könnyű tavaszi szellőben végre kabát nélkül biciklizni kutyát vinni rollerezni árokba esni mindent kinevetni.
És az a szabad illat koranyári tavasziszünet előtt egy perccel..
De ha úgy igazán a szemembe nézel, te jelented a világvégét.

Az általános iskolás vasárnap esti korai lefekvést, a hétfő reggeli ébredés nyűge az elindulás terhe, a tél közelgő szelleme, a napközi a menza a matek óra hangja kínos csend a szülői értekezlet meg a stressz, hogy nehogy hármast négyest, ó matek, minek nevezzelek számvilágban számbácsik és számnénik.
Röviden ez vagy te, ha mondom.

2015. november 5., csütörtök

Amikor a legtöbb szürreális álomkép filmtekercsre tekerve játszódik le három dében, nem is abban.. élet dében. Olyankor csak úgy megkérdezem, jó ez nekem, Kloo? Jó ez nekem, álmodni a valóságban valótlantól tudatosan tudatalatt tudattalan utak alatt mindig csak álmodni?
Jó, igen tökéletes.  Hogy az én álmaim valóra válnak, de hogy a világ is egy ház csak, egy nagyon rumlis ház, tele lomokkal meg kacatokkal.. azok mind kincsek.