Természetellenesen önmagam. Mindenáron.
Néha eszembe jutnak hiányzó pillanatok és meglévő boldogságok.
És hogy néha elveszetten bolyongok, ha becsukom a szemem és kihunyt fényeket látok az utam során.
Mintha az univerzum közepén álldogálnék rendellenesen vonzódva a csendhez körülöttem.
Kézzel fogható semmi. Ami engem csalogat.
És olykor kézzel megfoghatatlan senki. Bárcsak az lennél néha.
Utálom, hogy menő modellgénjeid vannak.
De azt tudom, hogy ezer százalékban, mindenhogyan megbízhatok benned.
Tudom. Hogy én vagyok az egyetlen.
A legjobb érzés a világon.
