2015. augusztus 30., vasárnap

Young. Wild. Free.

Felhők repkednek a szobámban.
Felhőtlen öntudatlan állapotukban.
Ilyen mosószerhabfelhők.
Olyan könnyeden.
Szabadon.
Boldogan.


 Kit érdekel, mit gondolnak az emberek.
Legalább én azt gondolom, hogy jó. 
Aki nem látja, az menjen el a mi világunkból.
Akinek nem tetszik.
 

2015. augusztus 29., szombat

Felejthetetlen feledés.

De én tényleg el akartam menni SBTRKT-ra csak az hajnali háromtól volt, így elindultam egykor, hogy hazaessek háromra, hogy elaludtam fél ötkor, hogy fel tudjak ébredni reggel nyolckor, hog elindulhassak munkába kilenckor, hogy odaérjek tízre.. alkoholtól és fáradtságtól remegő cseszett három és fél órácska alvással.

2015. augusztus 28., péntek

Ha elindulok ába, s ha eljutok ából béből céből débe.. nem is számít! Enyém a város, amennyire én akarom. Olyan olyan.. random üljünk fel buszokra, hogy eljussunk véből ikszből ZÉBE.
Ennél egyszerűbb a világon nincs, hogy elveszítsd önmagad ahhoz, hogy magadra találj a nagyon is élő városban.
Sose félj, amíg a tükörbe nézel és Te Te vagy.

2015. augusztus 21., péntek

Néha csak úgy jönnek.

Mindig olyan voltam, aki nehezen szakad el dolgoktól.. és emberektől.
Most is az vagyok. Talán sosem tudom elengedni teljesen azokat,
amik boldoggá tettek.
akik boldoggá tettek.

Én előre haladok mindig. Millió lépéssel minden előtt járok már, messze.
Idővel magam mögött hagyva ugyan, de egy érzékenyebb pillanatban könnyen visszatérnek és tűvel szurkálnak, csak hogy kicsit még fájjon is. 

 

Csak legyen valami.

Az ember túl könnyen hozzászokik dolgokhoz.
Például a magányhoz is hozzászokik.
Aztán ha egyszer csak ez megtörik, kezdheti elölről. 
Újra meg kell szoknia.
Így vagyok én most a Szigettel.
Elmondhatatlan érzések kavarognak bennem.
Amiktől sírhatnékom van.
Kinéztem az ablakon, és egészen visszatértek az emlékeim élesen.
Az esték kezdete.
Amikor vártam, hogy elkezdődjön a koncert a szabad ég alatt.
Ahogy megy le a nap.

Szinte az egész nyár egyetlen hétbe tömörítve.
És most elment vele a nyár, az undorító forróság.
Felváltotta az őszi illatú hűs idő.
Szeretem. De szomorú.
Kell, hogy történjen valami.
Mert az emlékekből élünk.
Olyan, mintha ennénk.
A Sziget nekem maga a szabadság, a meggondolatlanság, a fiatalság, a boldogság, az izgalom, egy igazi kaland.
De nem megismételhetetlen. 
Erről oldalakat tudnék írni, de nem fogok.
De nem tudom elmondani mit érzek.

 

2015. augusztus 20., csütörtök

Ha mindezt összerakjuk, kijön az eredmény. Matekon nem mindig.

Elavult történetek új csomagba zárva.
Új történetek elavult csomagba zárva.
Elavult csomagok új történetei.
Új csomagok elavult történetei.
Újak vagyunk és elavultak.
Elavultak vagyunk és újak.

Valahogy úgy, hogy a tükör előtt ülve megtaláljuk magunkban és magunkban a közös pontot, a szemtükrön át a lelkünkhöz vezető bugyrot, hogy onnan ki figyel már minket, aki régi de új, vagy új és mégis megmaradt a régi. Legfőbb: hogy önmaga.
Mindig. És mindenkor.
Utánozhatatlanul beleszeretett önmagába.
Utánozhatatlanul élettel teli.

Most mondd, megéri annyit várni, hogy pazarlod és közben észrevétlenül elcseszett egy lelkivilágban kötsz ki?

Hová is tehetnélek, ha soha el nem felednélek..
A kezembe zárva vinnélek, vagy zsebembe tehetnélek, hogy jót is tegyek veled megyek, jössz ahova én akarom, ha eszed van, erősen fognád a karom, hogy újra ne szökhessek meg előled. Futnék, ahogy tudnék, már ha előtted járnék.. csak földutakat látnék, görbe sáros régi múltakba vezetőt. Törött üvegeken járnék, de akkor is rád várnék, mint ahogy tettem, mikor szomorú lettem. Tőled. Mindig csak menekültem. De nem jöttél. Miért nem jöttél? 
Nem szerettél.
Összetörtél. 
Tél közepén.. én sem értem, hogy akkor igazán miattad nem éltem. 
Mert tőled mindig féltem.


2015. augusztus 19., szerda

bonszoá

Még mindig tökéletesen él bennem a fesztivál.
Meg táncol bennem a ritmus. Érzem.
Ott van bennem.
Mert ha meghallok egy zenét, legszívesebben eldobnám magam és hagynám, hogy a zene rángasson, mint egy marionettbabát, csak durvábban.
Mintha a kurvája lennék a zenének.
U. I.:
Jó végre fázni, esőben jól elázni, hidegben kettesben teázni, s mert nem vagy te más csak gondolata a fejemnek, marad a tükörben fiú helyett lány, mert nem látni téged magány, de egyedül lenni jó is talán.
Ha még meg is vagyok fázva.

 

2015. augusztus 17., hétfő

De durva, hogy a zene mennyire magával tud ragadni.
Úgy táncolsz, mint aki be van állva.
De akkor is mi vagyunk a legdögibbek itt.
Milyen skins- partis feelingje van.

megvarrhatatlan

Na szóval.
Nemrég.

Láttalak állni a lábadon nézni ki a fejedből rám nem nézve, úgy más emberként létezve.
Álltál te máshol is, félig még rám nézve előtte meg a szemembe mélyedve, élvezve- megfulladni a közelségem zara illatától.
Más lettél, irányíthatós vitorláshajó, egyetlen szakadt pólós megvarratlan foltja.

*BOLDOG FÁZÓS NAP. *

Te pedig látsz engem.
Tegnap is.
Úgy néztél rám, mintha nem is tudom hiányzott volna.
Jó ég, kik vagyunk mi, hogy lelassult minden, te is és én is, amikor egymás szemébe néztünk és egy pillanatra még el is mosolyodtam. Huncut mosoly.
Aztán tökre elmentem.

Most meg nem is érdekel.




2015. augusztus 9., vasárnap

leromboltam

A kezem a kezedben Kinley- vel.
Te, buta napvégi rossz álmom, 
beteges képzelgésem, mégis rád vágyom.
De basszus, ha egyszer te tudod, amit más nem. Oké, egy szavam lenne talán. De minden játéknak egyszer vége kell legyen. Neked most. Mi csak játszadoztunk egymással.
Nem tudom mi hiányzik jobban, te meg a kielégítő válaszaid az enyémekre, vagy az öledben alvás utáni felébredés.
 De mi már csak akkor beszélünk egymással, ha lenne mit tenni.
Furcsák vagyunk.

2015. augusztus 6., csütörtök

mogyoró tündér

Bárcsak falevélre írt üzeneteket kapnék tőled, hogy jön az ősz, vegyél fel kötött kardigánt.
Vegyél fel engem, mint szép emléket a listádra.
Mint borús őszi füst illatú sárga világot, hűs fuvallatának simogatását, egy új virágzás hervadását.
Boldog- szomorú mosolygását.


Le tud hullani a göncölszekér?

Pécsett festett képet, olyan ócskát de szépet, hogy megmutassa mit lát reggel, amikor délben ásítva felkel, mert álom ül szemhéján.. arca ablakának reluxáján. Minden nap elfeledi a tegnap hajnalát, a Nap felkelő mosolyát, s ezért szakadt vásznakra festve boldogan alszik el, minden éjjel este. 
Miután felébred éjszaka, az égboltot nézi. Várja, hogy mikor zuhan le a göncölszekér mind a hét csillaga, hogy hátha lehúzza a nehéz kerekének súlya, hogy a fejére esik s álomba szenderedve reggel mindezt elölről kezdje. Mert úgy alszik most is, mint akit fejbevert egy csillag.
De Pesten vörös az égszín kék, mint a Balaton nappal és éjjel meg sötétlő, mint a koszos hegy alja.
Mint lent lenni, mindennek a legalja. 

2015. augusztus 5., szerda

The missing one.

Barátokból ellenségeket kreálunk, mint gyurmából szeretőket egykor.. ahogy magunkat látjuk.
Néha annyira nagyon hiányzol édes régi bolondság. 
Átölelnélek, hogy semmi baj, mi kedves ismerősök.
De az emberek változnak. 
Eltűnnek önmagukból.

 

2015. augusztus 4., kedd

Most, mint mindig, ma sem.

Hogy
Létezzen


Az emberek keresik a megfelelő alkalmat, hogy közölhessék: létezik, amikor sörrel fröcsköltelek egy nyáron.
Megőrülten.
Mert megőrültem.
Tőled, mint átmeneti alvászavartól.
Mert az első perctől fogva tudtam, hogy tőled elmebeteg leszek.

2015. augusztus 3., hétfő

Én kis játékszerem.

Most már látom, hogy Te az én saját alkotásom vagy.
Értem lettél oda, most meg értem lettél ez.
 
 
Anna mindig elképzeli, ahogy slam poetryn mondom ezeket, amiket az én agyam szül meg.
Jó tudni, hogy támogatja a saját agya szüleményeit velem kapcsolatban. 
Kedves ez az Anna.
Azért ez elég vicces, sosem felejtem el.
"Kloo, se szó, se beszéd, csak úgy besétált egy fesztiválra.. ingyen.. jegy nélkül."
HÁT DE MOST KOMOLYAN.. mit tehetnék, ha elfogy a jegy.
annyira kedves élmény

2015. augusztus 2., vasárnap

You.

Körbeírhatatlan érzelmek és végeérhetetlen gondolatok futkosnak ide- oda a fejemben sáros cipőtalpakon gumicsizmában és bakancsban a fűben- hemperegni ruha nélkül ostobán felhőkben állatokat látni a szemedben magam, ahogy az egyik percben mosolyogva nézek a saját lelkem mélyére aztán lefagyni. Jégvirág szívemben fagyosan te Te TE.

Te elmúló ócskaság, régi kacat.
Te elhasznált óvszer.. kidobott csomagja.
Te elszívott cigaretta.. fűbe dobott csikkje.
Te kiömlött málnaszörp.. foltja a terítőn. 
Te elégett papír.. hamva a kandallóban.
Te elolvadt jégcsap.. száradó tócsája.
Te lehullott csillag.. izzó maradványa.
Te vihar utáni csend.. frusztráló magánya.
Te ki nem mondott szó. Te RÖGESZME.
TE OSTOBA LÉNY. TE EMBER.
Te nem vagy más, csak egy 'volt valaki'
egyszer.
Te.


Te tudod?
De tudod.. mégis élünk.
Ez mindig jó és kellemes.