Hová is tehetnélek, ha soha el nem felednélek..
A kezembe zárva vinnélek, vagy zsebembe tehetnélek, hogy jót is tegyek veled megyek, jössz ahova én akarom, ha eszed van, erősen fognád a karom, hogy újra ne szökhessek meg előled. Futnék, ahogy tudnék, már ha előtted járnék.. csak földutakat látnék, görbe sáros régi múltakba vezetőt. Törött üvegeken járnék, de akkor is rád várnék, mint ahogy tettem, mikor szomorú lettem. Tőled. Mindig csak menekültem. De nem jöttél. Miért nem jöttél?
Nem szerettél.
Összetörtél.
Tél közepén.. én sem értem, hogy akkor igazán miattad nem éltem.
Mert tőled mindig féltem.
